Idézetek az önismeretről
Egyszer, ha igazán egyedül vagy, nézz önmagadba mélyen és mondd ki azokat a szavakat, melyeket magadnak bevallasz, de másnak sohasem.
Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.
Az ember rabjává válhat egy elragadtatottságnak, ha nem érti meg idejében, miért vált elragadtatottá. Meg kellene egyszer kérdeznie magától: Miért ragadott úgy el ez a gondolat? Mit jelent ez rám nézve? Egy ilyen szerény kételkedés megóvhat bennünket attól, hogy saját eszméinknek maradéktalanul és örökre rabja legyünk.
Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha felfednék mindent, ami elnyomott és ismeretlen bennem. De sosem fogom megtudni. Rejtőzködve élem az életemet, minden ettől függ, az életem függ tőle.
Sokszor művel balgaságot az ész, Ha külsőből belsőt ítélni kész.
Van úgy, hogy csak akkor veszünk észre dolgokat, amikor felkészültünk rá.
A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.
Azt talán sokan elismerik, hogy szükség van önismeretre és józan észre, de csak nagyon kevesen tartják magukra nézve is kötelezően érvényesnek e szükségleteket.
Az ember (...) csak akkor dönthet a saját útja mellett, ha azt tartja a legjobbnak a maga számára. Ha valamilyen más utat jobbnak tartana, akkor azt élné és fejlesztené a saját útja helyett. A többi út erkölcsi, társadalmi, politikai, filozófiai és vallási természetű konvenció. Az a tény, hogy a konvenciók mindig virágoznak valamilyen formában, azt bizonyítja, hogy az emberek elsöprő többsége nem a saját útját, hanem a konvenciót választja, s ennek következtében nem önmagát fejleszti, hanem egy módszert, s vele a saját teljességének rovására egy kollektívumot.
Az embernek harmóniában kell élnie önnön természetével. Ehhez előbb meg kell ismernie önmagát, majd a felismert igazságokhoz kell igazítania az életét. Mit szólna például egy vegetáriánus tigrishez? Nyilván azt mondaná, hogy csapnivaló egy tigris ez.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való.
Melyik a legjobb kormány? Az, amelyik megtanít minket saját magunkat kormányozni.
Igazában a bűn vagyunk, a gyöngeség, az, amit leplezünk. Az erény, ami kilátszik belőlünk, felülete csak a jéghegynek, ami a mélyben vagyunk.
Gyanakvással szemlélem magam, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos gondolatát ismerem, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudom kiszámítani.
Mert én vagyok az első és az utolsó Én vagyok a nagyra becsült és a megvetett Én vagyok a szajha és a szent Én vagyok az anya és a leánygyermek Én vagyok anyám karja Meddő vagyok, és számtalan gyermekem van Én vagyok az asszony és a hajadon Én vagyok, aki világra hoz, s aki soha nem szült Én vagyok a vigasz a szülési fájdalmakban Én vagyok a feleség és a férj És engem a férjem teremtett Én vagyok az apám anyja Én vagyok a férjem húga És ő az én eltaszított fiam Mindig tiszteljetek Mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerű.
Facebook
Pinterest