Idézetek az önismeretről
Természettől fogva szinte rejtve megvan bennünk minden, amire az életben szükségünk lesz, és mindez magától kifejlődhet.
A szervezetekben túlságosan gyakran pillantgatnak a tükörbe, ahelyett, hogy kinéznének az ablakon.
Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak.
A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket.
Az ember nem múlhat felül valakit, akinek a nyomdokaiban jár.
Aki mások nyomdokaiban halad, az sosem hagyja hátra a saját nyomait.
Nem is annyira képességeink különböztetnek meg minket, mint inkább az, hogy mennyire merjük kihasználni őket.
Nagyon ritka az ember, akinél a szavak teljesen fedik az élet valóságát. Talán ez a legritkább tünemény az életben.
Hogy mennyire "varázsvilágban" él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Elsőrendű ember az, aki érdek nélkül pontos. A lomha, a nyegle, a frivol ember mindig késik. Az ilyen ember végül is lekésik az élet nagy találkozójáról: önmagának megismeréséről.
Minden cselekedetem felém forduló arca ártatlan, a világ felé forduló arca pedig förtelmes. És meglehet, hogy a világ látja az igazit.
Egyszer mindenki életében eljön az a titokzatos pillanat, amikor rájön, hogy ki ő és mi lehetne, és ekkor felébrednek rejtett energiái.
Jó gondolat helyébe jót várj! Rossz gondolat helyébe rosszat várj! Az vagy, amit egész nap gondolsz.
Hogy érted ezt? - szólt a Hernyó szigorúan. - Értelmesen beszélj! - Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.
Semmi nem olyan veszélyes, mint az öntudatlan és hazug önsajnálat, minden betegség és emberi nyomorúság kútforrása, mely különben is egyértelmű a butasággal, az emberi nyavalyák e közös kútjával.
Facebook
Pinterest