Idézetek az oktatásról
A magániskolákban az a szép, hogy mindent egyszerűen meg lehet oldani. Az egyetlen kérdés az, hogy "mennyire" egyszerűen.
Egyetlen találkozás többet nyújthat, mint tíz év az iskolapadban, amit azzal töltesz, hogy ostobán szajkózod, amit a tanár mond.
- "Mi minden magasabb oktatás feladata?" - Az hogy gépet csináljon az emberből. - "Milyen eszközök szükségesek ehhez?" - Tanuljon, unatkozzon az ember. - "Hogyan érhető ez el?" - A kötelesség fogalmával. - "Ki szolgálhat példaképül?" - A filológus: aki magolni tanít. - "Ki a tökéletes ember?" - Az államhivatalnok. - "Mely filozófia fogalmazza meg legjobban az államhivatalnok szerepét?" - Kant filozófiája: amely az államhivatalnokot mint magánvaló dolgot az államhivatalnok mint jelenség fölé helyezi annak bírájául.
Olyan nevelőkre van szükség, akiket szintén neveltek, fölényben lévő, előkelő, minden pillanatban hiteles, minden szavukkal, hallgatásukkal hiteles szellemek, érett, megédesült kultúrák - nem pedig tanult, faragatlan tuskók, akiket ma a gimnáziumok és egyetemek "magasabb dajkának" adnak az ifjúságnak.
Nem arra mondjuk, hogy didaktikus, aki tanítani akar, hanem arra, aki hülyén akar tanítani.
Az is lényeges, hogy ti mint szülők mit vártok el a gyerekeitektől. Segítetek levenni a válláról egy csomó megfelelni akarást, és biztatjátok, terelgetitek, hogy azt fejlessze magában, amit szeret, vagy azt követeltek meg, hogy kitűnő legyen? A gyerekek egy része annyira okos, hogy mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába az információt. Elég csak figyelnie, tanulnia sem kell otthon. Szuper! Nagyszerű! A másik részük meg hazamegy, és két-három-négy órán át gyakorol, tanul, azután pedig szorong, ha valamit nem tud. Az ilyen gyerekből ugyanilyen, rettegő és megfelelni akaró felnőtt lesz, ami előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mert a lelket nem lehet becsapni. Szóval, ne szívjátok a vérét! Ne akarjátok, hogy kitűnő tanuló legyen! Örüljetek, ha ez könnyedén megy, de ne várjátok el!
Csak az marad meg igazán, amit gyerekkorunkban fedezünk fel.
Balgáknak a tanulás szégyen, bölcseknek az, ha nem tanulnak. Ekképp a bölcs, habár öregszik, tanul jövendő életére.
Sok bölcs hirdeti: van helyes tan, van helytelen tan e világon. Ritkább, hogy ezt valaki tudja, és életével példa is rá.
A Tanítás és minden más emberi találmány - vigasztalásra való. Minden csupán vigasztalás, semmi más. Vigasztalásként azonban mégis csodás. A Tanítás éppúgy, mint a többi elgondolás, mit elénk tárnak a tudós mesterek, az ábrázoló művészek, a poéták. (...) Azért van ez az óriási igyekezet, komoly iparkodás, mert az ember azt reméli tőle, hogy általa könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál. És azért, mert nincs más. Ez a legtöbb, amivel az ember segíthet magán. Alkot és prédikál - vagyis vigasztalódik, mert tudja, hogy bárhol jár, sarkában a halál.
Megpróbáltam az árral úszni az iskolában. De ami ott tanultam, és amit tanítani akartak, valahogy nem találkozott egymással. Nem volt közös halmazuk.
A tanuló a környezetével való folytonos, aktív kölcsönhatásban fejlődik.
A tanítás művészetének kulcsa a tolerancia, a tanulás művészetének az alázat.
Ne gyakorolj egyedül, mert csak a hibáid rögzülnek tőle.
Intelligencia és oktatás, amit nem fűt át emberszeretet, nem ér kutyagumit se!
Facebook
Pinterest