Idézetek az oktatásról
Tanárként az a feladatom, hogy a diákok megtalálják a saját útjukat.
A tanítás a tanulással párhuzamosan, a kölcsönös inspiráció jegyében történik. Az tanít, aki tud, egymás tudásának felülírása állandó oda-vissza ható folyamat tanár és diák között.
Az egyetem olyan, mint a katonai kiképzés: az első egy-két évben nem látsz ki belőle, annyira sok, annyira beterít. De kell ez a sok: mint amikor beleugrasz valamibe, és abban nyakig elmerülsz. Ez a sok egy darabig teher, fullaszt, de aztán átlendül valami minőségibe.
Ha egy tanítványom valamilyen sikert arat, az leírhatatlanul jobb érzés, mintha engem díjaznak.
A modern korban egy életen át kell fejlődnünk és alkalmazkodnunk. A társadalmi és technikai haladás olyan tempóban zajlik, hogy az egyszer megszerzett tudás és készségek hamar elavulnak, amire társadalmi szempontból az emberek nincsenek kellően felvértezve.
A múlttal ellentétben ma már végképp nem elég, ha a gyermekeknek csak egyetlen területen hasznosítható szakmai képzést kínálunk. Más útravalóval kell őket ellátni. A legfontosabb annak tudatosítása, hogy egy teljes évszázadon át tartó életre kell hogy felkészüljenek, és az ő felelősségük, hogy a saját pályafutásukat ennek megfelelően alakítsák.
Egy olyan tanárnak, aki a lelkét is beleteszi a tanításba, mindig megvan a hozadéka. Ott a diákok máshogy állnak a dolgokhoz.
A matematikatanár az ötletek bábája.
Ma már nem tudást kell adni a gyereknek, mert a környezet már olyan tudásrészletekkel látja el, ami nem létezett 50 évvel ezelőtt, és a gyerek nem úgy jön be az iskolába, hogy a tanító néni fogja neki felfedezni a világot, ma már neki csak egy kis eligazítás kellene. Sajnos azonban úgy tekintenek rá, mint aki semmit sem tud. Így nem megy.
A 21. század tanára sok mindent tud, de amiben igazán járatos, az a gyerek. A gyerekkel való bánásmód. A szociális érzék. A konfliktuskezelés.
Így működik az ortodoxia. A kibontakozó, veszélyes, fiatal elmét pár évre belenyomják az elmélet trágyájába, hogy hamar meddővé váljon. Aztán amikor a kreativitás utolsó pitypangvirágát is szanaszét fújta a doktrína szele, diplomát adnak a beavatottnak, és bíznak benne, hogy immáron teljesen elhülyítve tartani fogja magát a szent hagyományokhoz. Ha a gyakornok bármit megkérdőjelez, az ellenállásnak számít.
Ahhoz, hogy valakiből kihozzam a maximális tudást, ki kell nyitnom. Nem várhatom el, hogy a hallgató az én stílusomhoz idomuljon, nekem kell hozzá idomulnom. (...) Ahhoz, hogy oktatni tudjak, olyan kapcsolatrendszert kell kialakítani, hogy közel kerüljünk, különben máshogy nem működik.
Motiválni kell a gyerekeket a tanulásra, meg kell mutatni a tudás értékét. Hosszabb távon ugyanis biztosan sikeresebbek lesznek azok, akik többet tudnak, még ha a napi tapasztalatok és a tömegkommunikációból áramló információk nem is ezt mutatják.
Kamaszkorban könnyebben megszerezhetők és tartósabbak az emlékek, mint felnőttkorban. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Kamaszkorban kell megtalálnunk az erősségeinket és kiaknáznunk a kialakuló tehetséget. Ekkor számíthatunk a legjobb eredményekre a tanulási és érzelmi problémák megoldásával kapcsolatban.
Az agy plaszticitásával kapcsolatban az a jó hír, hogy bár gyermek- és kamaszkorban ér a csúcsra, soha nem múlik el teljesen - legalábbis, amíg élünk. Minél többet tanulunk, annál könnyebb egy újabb dolgot megtanulni.
Facebook
Pinterest