Idézetek az oktatásról
Vannak állandó értékek és olyan tudnivalók, amit nagyon korán kell közvetíteni. (...) A kultúrafogyasztásnak automatizmussá kell válni, mint a fogmosásnak. Ha elfelejtettem, akkor hiányérzetem van.
Egy jobb világban mindenki a gyermekektől tanul majd. Most sietve igyekszel tanítani őket. Senki sem tanul tőlük, pedig ők oly sok mindenre megtaníthatnának. Neked azonban semmid nincs ahhoz, hogy taníthasd őket. Nincstelen vagy. Azt akarod, hogy a gyermeked is az legyen?
Könyvekből és tekercsekből csak azt tanulja meg az ember, hogy bizonyos dolgokat meg lehet csinálni. A valódi tanulás megköveteli, hogy meg is tegye ezeket a dolgokat.
Az embernek eszébe jut, mennyi sivár munka létezik a földön: szénbányászat, az 50-es csavar beillesztése az 51-es anyacsavarba, csatornaásás, számok összeadása. A világ tele van érdektelen munkákkal, amelyek önmagukban nem okoznak örömöt. Úgy tűnik, az iskoláinkat is az élet unalmasságához igazítjuk. Azzal, hogy a gyerekeket arra kényszerítjük, hogy olyan tantárgyakra figyeljenek, amelyek nem érdeklik őket, előre arra kondicionáljuk őket, hogy később elvégezzék azokat a munkákat, amelyeket nem élveznek.
A jutalom felesleges és rossz. Díjat ajánlani egy cselekedet végrehajtásáért, egyenértékű azzal a kijelentéssel, hogy a cselekedetet önmagáért nem érdemes elvégezni.
Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél.
Tanuljunk egymástól, hogy minél jobban taníthassunk.
A tudást nem lehet ajándékba kapni.
Úgy kell tanítani gondolkodni a gyerekeket, ahogy a gyerekek tanítják magukat gondolkodni - történetek formájában.
A jó tanítás interaktív, egyénileg vonja be a gyereket a folyamatba, s minden érzékre hat, vagyis megfelel a gyerek személyiségének.
Megesik, hogy nincs is tanítvány, csak tanító szándék van.
Miért nem fordítjuk ezt az időt a művészetekre: festésre, szobrászatra, pasztellra, olajra? A szavak és a számok fontosabbak lennének, mint a képek? Ki határozta ezt el? Képes arra az algebra, hogy könnyekre fakasszon benneteket?
A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába.
Néha azt gondolom, hogy a szigorú iskolák azért olyan népszerűek, mert a diákok onnan boldogan mennek haza a szünidőben. A szülők a gyerekeik boldog arcából az otthonuk szeretetét olvassák le, pedig legalább olyan gyakran az iskola iránti gyűlölet van benne.
Elsősorban azért nehéz őszintének lennünk a gyerekekkel, mert sokszor magunknak is képtelenek vagyunk igazat mondani. Hazudunk magunknak, hazudunk a szomszédainknak. Minden önéletrajz egy hazugság. Azért hazudunk, mert arra tanítottak minket, hogy elérhetetlen erkölcsi elvárásoknak feleljünk meg. (...) Ebből következően egész oktatási rendszerünk is tele van hazugsággal. Az iskolák továbbadják azt a hazugságot, hogy az engedelmeskedés és a szorgalom erények, s hogy a történelem- és a francia nyelvtudás műveltséget jelent.
Facebook
Pinterest