Idézetek az oktatásról
Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket.
Az ember gyorsan beletanul abba, aminek belsőleg szükségét érzi.
A suli az valami kísérleti laboratórium, vagy műterem, ahol semmi sem igazi, és olyan dolgokat mérnek rajtunk, ami egyáltalán nem számít.
Minden valóban nevelő célú testület elejétől fogva tudta, hogy valójában mindenkor és minden pedagógiában miről van szó: az abszolút érvényű parancsról, a vas szilárdságú kötöttségről, fegyelemről, áldozatról, az én megtagadásáról, az egyéniség erőszakos elfojtásáról.
A mentornak mindig nehezebb, mint a tanítványnak.
Nincs rossz diák, csak rossz tanár.
A hátrányos helyzet nem "bekerül" az iskolába, a hátrányos helyzet az iskolában manifesztálódik. Nem lenne, ha nem működnének az iskola legtöbbször észre sem vett egyoldalúságai, megkülönböztetései.
Az egyenlőtlen társadalmak iskolája egyenlőtlen.
Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék.
Létezik egy fennköltebb becsvágy is, mint pusztán magasan állni a világban: meggörnyedni, és egy kicsivel magasabbra emelni az emberiséget.
Ha össze akarsz jönni valakivel, menj el egy főiskolára. Ha tanulni akarsz, menj egy könyvtárba.
A tanítvány választja ki, hogy ki a mester. Nem pedig a mester választja ki, hogy ki a tanítvány.
Tanulj meg mindent, amit lehet, amikor csak lehet, akitől csak lehet! Egyszer eljön az az idő, amikor hálás leszel ezért magadnak.
A spirituális (vagy immateriális) javak aránytalan eloszlása ma már éppen olyan nagy probléma, mint az anyagi javak eloszlásának aránytalansága, sőt lehet, hogy annál is nagyobb.
Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.
Facebook
Pinterest