Idézetek az oktatásról
Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.
A tanárok a gyermekek lelkét táplálják.
A legtöbbet úgy tanulja az ember, ha sokat olvas, sokat ír, és a legértékesebb leckéket mindig maga tanítja magának.
A kenyeret nem számítva az oktatásra van a leginkább szüksége az embereknek.
Igazából talán egyetlen vizsgaeredményünkre sem lesz szükségünk - ha pedig mégis kellene egy olyan végzettség, amit nem szereztünk meg, utólag is bepótolhatjuk. Amiről most úgy tűnik, hogy élet-halál kérdése, néhány év múlva talán már egyáltalán nem számít majd.
A legtöbb tanárral az a baj, hogy a tanításon kívül nem sokat tudnak a világ dolgairól. Sokuknak a házastársa is hasonló munkát végez. Egész életükben állami intézményekben dolgoznak. Épp ezért a tanárok igen szűk világban élnek.
Amit gyermekkorodban megtanulsz: életed kiapadhatatlan forrásai lesznek.
A nő gyermekét értelmessé, bölcscsé szeretné tenni, e törekvésében saját eszmeköre tágul, s ez önképzés nem ritkán a nőnek lelkét oly józanná és szilárddá képezi, mint a gladiátort a küzdelem.
Csak egy fájdalmasabb dolog van annál, amikor saját tapasztalatainkból tanulunk - mégpedig az, ha nem tanulunk belőlük.
Alázat nélkül még az asztalosmesterséget sem lehet elsajátítani.
A tragédia ellenszere a tanulás.
A matematika tanítása akkor jó, ha nem leadják az anyagot, hanem a gyerekkel együtt újra felfedezik. Akkor a gyereknek nem kell tanulni, azt már soha többet nem felejti el.
A pedagógusok vesznek egy egyszerű dolgot, és megbonyolítják. A kommunikációs szakemberek vesznek egy bonyolult dolgot, és leegyszerűsítik.
Nem létezik jó matematikatanár, aki nem jó matematikus. A fordítottjára sok példát ismerek.
Mesterként meg kell tudni szerettetni a tanítvánnyal a harcot.
Facebook
Pinterest