Idézetek az oktatásról
Egy felnőttet már nem tudunk úgy istápolni, oktatni, mint ahogy a gyereket kellett volna.
A gyerekeket kondicionálni kell a boldogságra, arra, hogy jól érezzék magukat, ezt tanítani kell.
Mi lenne, ha az iskolában olyan "képzőművészeti órára" kéne járni, ahol csak azt tanítják, hogyan kell kerítést festeni? Mi lenne, ha sohasem mutatnák meg Leonardo da Vinci és Picasso festményeit? Értékelnéd-e akkor a képzőművészetet? Akarnál-e többet tanulni róla? Kétlem. Valószínűleg azt mondanád, "az iskolában elvesztegetett idő volt képzőművészetet tanulni. Ha a kerítésemet valaha is festeni kell, felveszek majd valakit, aki megcsinálja". Talán nevetségesen hangzik, de a matematikát így tanítják, és legtöbbünk szemében ez olyan, mint azt nézni, hogyan szárad meg a festék a kerítésen. Míg a nagy mesterek festményei könnyen elérhetők mindenki számára, a nagy mesterek matekja legtöbbünk elől el van zárva.
Az oktatásnak arra kell megtanítania a gyerekeket, hogy képesek legyenek kritikusan gondolkozni.
Mivel egy boldog gyerek számára a tanulás egyet jelent a szórakozással, a kislányod egy- és ötéves kora között sokkal többet fog tanulni magától, mint később az iskolában. Az is nagyon szomorú dolog, ha a szülők túlságosan elfoglaltak, és nincs idejük a kis totyogóval játszani, mindenfélét csinálni, ám az már egyenesen tragikus, hogy mire ezek a gyerekek iskolába kerülnek, kivész belőlük a felfedezés szeretete.
A diplomamunka hosszú időre az utolsó alkalom, amikor az ember úgy gondolkodhat, mintha Európában élne.
Amit érdemes tudni, azt nem lehet megtanítani.
Hogyan írjunk szerelmet c. film
A jó tanítás titka (...), hogy hajlandóak legyünk mindig valami újat tanulni.
Hogyan írjunk szerelmet c. film
Manapság sok iskola egyenesen hadszíntér.
Tanulj az emberektől! Igazán nagy koponyák is akadnak közöttük.
Egy ország oktatásügyének azt kell szolgálnia, hogy az az ország sikeres legyen a gazdaságban, a társadalmi mobilitásban, a kultúrában. És úgy legyen sikeres, hogy közben méltányos is legyen.
Ha egy ország nagy bajban van, akkor az oktatást stratégiai kérdéssé kell tenni, abba invesztálni kell, nem kivonni onnan pénzeket, mert hosszabb távon a piacképes tudás tudja kiemelni az országot a bajból.
Egy tanár minden pillanatban döntési helyzetben van: el kell döntenie, hogy a tananyag bűvöletében él, és megpróbál "végezni az anyaggal", vagy segíti a diákjait, hogy kritikus, értő, gondolkodó emberekké váljanak.
A gyerekek természetes módon tudnak a flow állapotába kerülni. Azért tanulnak gyorsan, mert izgalmasnak találják a tanulást. Egy csecsemőnek nem kell fizetni, hogy megtanuljon beszélni vagy járni, természetes késztetés él benne, hogy tökéletesítse a tudását. Amikor azonban bezárjuk őket az iskolába, ahol ülniük és hallgatniuk kell, az nem természetes számukra. Mindez a felnőtt-világ félreértése arról, hogyan tanulunk.
A nők képzése nélkül az egyetemes kultúra sokat veszít. Valóban forradalmi időt élünk.