Idézetek az oktatásról
A tanításban az a legjobb, hogy az ember fiatalok között van, és legalább annyit tanul tőlük, mint amennyit tanít nekik.
Egy nap minden család életében eljön a pillanat, amikor ki kell tölteni a jelentkezési lapot és meg kell írni a felvételit. Ennek súlyával azonban mintha csak a felnőttek lennének tisztában. A kamaszt minden érdekli, csak a tanulás nem.
Ma az iskolában nem azt mutatjuk be a diákoknak, hogy miről is szól valójában a matematika, és hogy mire jó, hanem műveleteket és számításokat magoltatunk velük, gyakran mindenféle mélyebb megértés nélkül. Az ő fejükben a matek egy rideg, élettől távoli, unalmas és érdektelen tantárgy lesz. Mint egy művészeti óra a nagy művészek nélkül: megmarad funkcionális mázolásnak. Amikor tehát a diák azt mondja: "utálom a matekot", az annyit tesz, mintha azt mondaná: "utálok kerítést mázolni".
A gyerekek új energiákkal teli energiaforrásként hatnak egy lemerült világban - aztán amint lehet, ők is a rendszer részeivé válnak, és még fel sem ocsúdhatnak, már ők is elvesztik erejüket.
Egy jó tanár arra tereli a fiait, amerre menniük kell. Pláne, ha látja, hogy van ösvény. Nem szabad hozzányúlni, pláne nem megfogni, vagy kényszeríteni, csak terelni. Ez a legszebb fajta tanítás.
Egy-egy rajz sok-sok mondatnyi magyarázattal ér föl.
Ahelyett, hogy a számonkérésre helyezik a hangsúlyt, a tanároknak inkább a fiatalok természetes kíváncsiságát megragadva kellene növendékeiket motiválni, játékosan tanítani a tárgyat, ahol nem az eredmény számít, hanem a játék maga.
Nem vagyok híve annak, hogy iskolába csak azért járjunk, hogy jól érezzük magunkat. Én szerettem azt a tanárt, akitől annak idején körmöst kaptam, mert jól tanított, ráadásul nem voltak jók a reflexei, és gyakran el tudtam rántani a kezemet. Nem mondom, hogy ez a jó módszer, de az jó lenne, ha a tanároknak ma is lenne tekintélye, a diákok pedig tanulnának.
Tanulj, tudj, törekedj; nyújtsd a kezed csak azért is - de akkor számolj azzal, hogy engedelmes eszköze leszel fölötteseidnek. Vagy a felsőbbség szolgálatát kell vállalnod feltétel nélkül, vagy a bandafegyelmet; vagy a kényszerítők, vagy a kényszerítettek falkája fogad be, s még jó, ha mindkettő ki nem tagad! Két tűz között állasz, két út áll előtted, mindössze kettő, s hogy kedvedre választhatsz, a rossz meg a rosszabb között - ez épp a szabadság.
Ha most már azt kérdezné valaki, miképpen kényszeríthető eleven ember olyan, természete szerint önkéntes vállalkozásra, mint a tanulás, azt válaszolnám: le kell ültetni a feladat mellé, s megakadályozni, hogy bármi egyébbel foglalkozhassék.
A bölcs a bolondtól is tanul, a bolond a bölcstől se.
Mert minél nagyobbak lesznek tanítványaink, annál többek leszünk mi magunk is.
Különös dolog a tanulás; minél tovább haladok, annál több olyan dolgot látok, aminek eddig a létezéséről sem tudtam.
Minden pedagógus számára elfogadható, hogy a tanulókat olyan holnapi munkavégzésre, ill. élettevékenységekre kell felkészítenie, amelyek ma talán még nem is léteznek, esetleg elképzelni sem tudjuk.
Az iskola egész jutalmazási rendszere gyakran az általában jól teljesítő, intelligens tanulónak kedvez és olykor negligálja a kreatív, az egy tárgyból kiemelkedő tanuló produktumát.
Facebook
Pinterest