Idézetek az oktatásról
A tudomány szép és jó és nemes, de ha a tudás nem szivárog le a társadalom nagyobb tömegeihez, csak kalapra - vagy máshová - tűzött pávatoll marad.
A tanárok el nem ismert harcosok, akik gyakran hatalmas problémákkal szembesülnek.
Aki nem jó tanár, az nem lehet jó kutató, és fordítva.
Az alkotó elmék mindig képesek voltak túlélni a legrosszabb oktatást is.
A jó tanító olyan, mint a jó fecske. Tudásának fészkét állandóan építi, gonddal rakja, gyarapítja.
A tehetségre a genetikai háttér és a korai fejlődés van hatással. Később aztán, a sok, célzott gyakorlás hatására az ember agyának szerkezete és működése tovább igazodik az adott tevékenységhez.
Mindig lehetséges válaszokban gondolkodjunk, és ne csupán helyes válaszokban!
A nyelvtankönyvek nem sokat változtak az elmúlt évtizedekben. Persze vannak, amiknek nem is kell változni.
Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.
Ha valaki ért valamit, el kellene tudnia magyarázni: ha viszont nem érti, akkor nem lenne szabad tanítania.
Rengetegen támadják az eredeti ötleteket, elsősorban azért, mert nekik olyan nincs. A tanároknak azt kellene megtanítaniuk, hogyan öntsék a diákok szavakba a jó ötleteket anélkül, hogy közben a helyesíráson aggódnának.
A gyerekek kielégíthetetlen étvággyal szívják magukba a tudást. Minden érdekli őket, a lényeg, hogy elegendő ingert kapjanak. Aztán elkezdenek iskolába járni. És az érdemjegyek megölik a kíváncsiságot. Az osztályozásnál gyorsabban semmi sem oltja ki az érdeklődést.
Az oktatásnak ez az első és legerőteljesebb ajándéka: önbizalmat ad, ami átformálja a gyermek elképzelését életcéljai tekintetében.
Ha megosztjuk honfitársainkkal és elplántáljuk földünkbe mindazokat a jókat, amelyeket jó és hasznos könyvek olvasása, utazások, fajtánk jeles elméivel való találkozások révén szereztünk, nyilvánvalóan megsokszorozódó művek lesznek azok.
Azoknak, kik szivükön hordják az emberiség értelmi fejlődését, ismeretekben gazdagodását, nem kell egyebet tenniök, mint most suttogva vagy halkan, majd hangosan - mint a körülmények igénylik, - az egyszer kimondott igazságot továbbmondani; nem engedni, hogy földbe ásott kincs gyanánt eltemetve legyen, de olykor-olykor az emberek szemébe ragyogtatni.
Facebook
Pinterest