Frances E. Jensen

Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.

Kamaszkorban könnyebben megszerezhetők és tartósabbak az emlékek, mint felnőttkorban. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Kamaszkorban kell megtalálnunk az erősségeinket és kiaknáznunk a kialakuló tehetséget. Ekkor számíthatunk a legjobb eredményekre a tanulási és érzelmi problémák megoldásával kapcsolatban.

Az agy plaszticitásával kapcsolatban az a jó hír, hogy bár gyermek- és kamaszkorban ér a csúcsra, soha nem múlik el teljesen - legalábbis, amíg élünk. Minél többet tanulunk, annál könnyebb egy újabb dolgot megtanulni.

Lefekvés előtt lehetőleg ne vitatkozzunk a gyerekekkel. Attól rosszul alszanak, rólunk nem is beszélve. Jusson eszünkbe a régi mondás: "Soha ne feküdjünk le haraggal a szívünkben."

A kamaszok viselkedését nem a kockázat észlelése, hanem a kockázat ellenére várható jutalom lehetősége motiválja. Más szóval a kamaszok meggondolatlansága mögött a vágyak kielégítése húzódik meg, és a kockázatos tevékenységekbe bonyolódó kamaszok, akik soha vagy szinte soha nem tapasztaltak negatív következményeket, nagyobb valószínűséggel ismétlik meg a zabolátlan viselkedést a további kielégülés reményében.

Hiába alakítunk ki otthon egy bizonyos légkört, ha a gyereknevelést valójában kénytelenek vagyunk megosztani a gyerekek barátainak a szüleivel - márpedig nem biztos, hogy éppen ezeket a felnőtteket választottuk volna a gyerekeknek példaképként.

Az érzelmek a mentális egészség barométerei.

A kamaszkort részben az teszi olyan nehézzé, hogy a tinédzser elsősorban az érzelmei, nem pedig a józan esze vezérletével reagál a világra. Ezt nem csak a felnőttek tudják, hanem a tinédzserek is. Sokszor tekintik az életüket "drámának", amely a körülményektől függően "túl elviselhetetlen" vagy "túl csodálatos".

Mindaz, amit megtanulunk és átélünk, legyen az kellemes vagy kellemetlen élmény, enyhe vagy súlyos, megváltoztatja az agyunkat.

Előbb-utóbb - és tudom, hogy tinédzserek mellett ez az idő nagyon-nagyon hosszúnak tűnik - a gyerekeink kénytelenek egyedül felnőni, fejlődni, tanulni és érni. Nem vállalhatjuk át tőlük ezt a feladatot.

Tinédzsereink nem földönkívüliek, nem egy másik bolygóról érkezett másik faj tagjai, hanem fejlődésük egy kritikus szakaszában vannak, amikor még nem került minden összhangba egymással.