Idézetek az oktatásról
Az iskolai sport biztosítja test és szellem egyensúlyát, és megakadályozza az értelmetlen időpazarlást.
- Nézzék! Közöttünk a különböző felfogás a különbség. Ha az én órámon két gyerek hangosan felröhög, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig azt gondolják, hogy fegyelmezetlenek. Ez a nagy különbség. - Honnét tudom, hogy nem rajtam nevetnek? - Kérem szépen, a paranoiát nem az iskolában kell gyógyítani, hanem az elmeosztályon.
Radikális változások eléréséhez egy teljes ketrecet kell elpusztítanod. De előbb be kell zárnod magad abba a ketrecbe. Meg kell csinálnod a piszkos munkát. És ez egy kis fájdalommal jár. De ez az ár. A tanulás fájdalmas. Ezért hívjuk tanulásnak. Nem egymás halálra untatásának.
Mindmáig semmi okunk azt hinni, hogy az osztálylétszám bármiféle konzekvens összefüggésben áll az iskolai teljesítménnyel.
Elég különös dolog, hogy napjaink oktatásfilozófiája szerint gyermekeink osztálytársaira a tanár figyelméért harcoló versenytársakként tekintünk, nem pedig szövetségesekként az ismeretek elsajátításának kalandjában.
A kényszerűségből eltanult készségek szükségképp hatékonyabban működnek azoknál, amelyeket könnyűszerrel szedünk magunkra.
Gyakran úgy tekintünk a tekintélyre, mint a fegyelmezetlenségre adott válaszra: a gyerek rosszul viselkedik, a tanár pedig lecsap. (...) Maga a fegyelmezetlenség szintén válasz lehet a tekintélyre. Ha a tanár nem végzi rendesen a munkáját, a gyerekek fegyelmezetlenek lesznek.
A rossz legalább olyan hatékonyan tanítható, mint a jó. Az oktatás hatalmas erő, de rosszra és jóra egyaránt felhasználható.
Az elméleti fizika tanárának mindig meg kell mondani, mit keressen. A tudását csak arra használja, hogy megmagyarázza a kísérletezők megfigyeléseit!
Nem ismerem jobb módját annak, hogy minél gyorsabban minél több technikai információt sajátítsunk el, mint azt, hogy nem ülünk tétlenül, miközben az oktatók elmondják, amit ők érdekesnek vélnek, hanem rengeteg kérdést teszünk föl, amire azonnal megkapjuk a választ, s így hamar felfogjuk a közeget, és gyorsan megfogalmazhatjuk a következő kérdést, előhívhatjuk a következő információt, amelyre szükségünk van.
Nincs mentség arra, hogy a következő generációt is olyan tudatlanságban, a kölcsönös megértéstől és rokonszenvtől megfosztva bocsássuk útjára, mint amilyenek mi magunk vagyunk.
Az iskola kicsiben az adott társadalmi rendszert mintázza. Nem egyéb, mint a tanító meg a büdös kölykök konfliktusainak képében a zsarnok és a nép szembenállásának egyszerűsített modellje. (...) Az iskolába a büdös kölykök voltaképpen nem azért járnak tehát, hogy ott írni-olvasni megtanuljanak - ezt csak néhány nyájtermészetű egyed teszi, később az ő segítségükkel jönnek létre a zsarnokságot kiszolgáló intellektuális intézmények (...), hanem azért, hogy kitanulják az ellenállás legkülönfélébb formáit, és azokat a felnőtt életükben is sikeresen alkalmazzák a társadalomban megjelenő elnyomás ellen.
A tanulásnak többé nincs határa. Nem gond, ha szegény vagy, csak juss egy számítógép közelébe.
Az iskolákban a gyerekeket arra kell felkészíteni, hogy a munka, amit végezni fognak, jelenleg még nem is létezik. Olyan gyorsan változik a világ, hogy az a tulajdonság válik leginkább piacképessé, ki milyen gyorsan tanul és tud alkalmazkodni új helyzetekhez. Többé nem az a fontos, hogy abban, ami régen volt, vagy most van, a legjobbak legyünk. Mert minden váltásnál új dolgokkal kell megküzdeni, új környezettel, új feladatokkal és új emberekkel, és ez mind új készségeket jelent. A siker kulcsává egyre inkább az alkalmazkodási képesség válik.
A szülő a gyermek cinkosa kell legyen a szigorú tanítóval, tanárral szemben. A gyereknek tudnia kell, hogy következménye van annak, ha otthon nem végzi el a házi feladatát, nem pakolja be a másnapra szükséges tankönyveket. De azt is tudnia kell, hogy a szülő kiáll mellette, ha hétvégére 47 matekfeladatot adtak fel háziként. Ilyenkor kell beírni az üzenőbe, hogy családi gondok miatt a házi feladatot a gyerek nem tudta megoldani.