Idézetek a nemzetről
A magyar állam hiába tervez, A magyar állam hiába ígér, Mert a magyar állam máshol él, Mint ahol a magyar nemzet remél.
Nem az országhoz, hanem az emberekhez kell lojálisnak lennünk.
A rendszerváltás óta minden október 23-án tömegesen jelen van a ballonkabát, csak az élő elem, a statiszta cserélődik benne. Ezek szerint vannak, akik úgy gondolják, harminc ballonkabát látványától az ember azonnal 1956-ban érzi magát.
Ha valaki elég időt eltöltött ebben az országban (...), immunis lesz a hülyeséggel szemben, s ritkán lepődik meg bármin is.
S a nép, melynek apraja-nagyja dolgozik, dolgozik szükségből, dolgozik mulatságból, mely megszokja a munkát, mint élvezetet, s nem mint sanyarú izzadást, az a nép megnemesül.
Az ember ragaszkodhat a hazájához anélkül, hogy azt állítaná: másutt mindenhol alacsonyabb rendű csürhe él. De minél több embert kapott el ez az esztelenség, annál inkább veszélybe került a béke.
Egy öreg, bölcs buddhista szerzetes (...) egyszer honfitársaihoz szólva azt mondta, tudni szeretné, miért egyezik meg minden ember abban, hogy nevetséges és kínos, ha valaki azt állítja magáról: "én vagyok a legokosabb, a legerősebb, a legbátrabb és a legtehetségesebb teremtmény az egész világon", de ha "én" helyett "mi"-t mond, és kijelenti, hogy "mi" a legokosabb, a legerősebb, a legbátrabb és legtehetségesebb emberek vagyunk az egész világon, lelkesülten ünneplik és nagy hazafinak nevezik.
Minden nemzetnek ragyogó eszménye van saját magáról.
A nép sajátossága eltörpül a családi, a vallási nevelés mellett.
Keblemre tűzlek ismét drága jelvény, Szivemnek rég alvó szerelmese. Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl, Miként egy álom, mint tündérmese. Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak: Jobb égnek három szinű csillaga! Szivem dobogva lejt alattad ismét, S büszkébb reád, miként volt valaha. - Üdvözöllek nemzetiszín csillag!
Hiszem, hogy úgy húsvét táján Lejön majd az Isten hozzánk És feltámad dicső fényben Meseország. - Magyarország.
Mi, magyarok így szétszaggatva, a világban szétszóródva is EGY lelki haza gyermekei vagyunk, és felelősek vagyunk egymásért.
Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy Magyarországon a többség nem hisz magában. Míg Amerikában azt sulykolják a fiatalok fejébe, hogy mindegy, honnan jöttél, bármit elérhetsz, addig Magyarországon azt halljuk már az iskolától kezdve: ne álmodozz, úgysem sikerül.
Aki felveszi a címeres mezt, az egy országot képvisel, a szurkolókat boldoggá teszi, és megismerteti Magyarországot a világgal. Éppen ezért kutya kötelessége megszakadni a pályán.
Egy nép történetében az átlagember a meghatározó elem. A nemzet egészségének mint egy testnek állapota az ő milyenségétől függ elsősorban. A történelem a középszerűség kérlelhetetlen birodalma. A legnagyobb lángész ereje is szertefoszlik a középszerűség korlátlan hatalmával szemben. Úgy tetszik, bolygónk arra van teremtve, hogy az átlagember uralkodjék rajta mindörökké. Ezért az a leglényegesebb, hogy ennek szintje minél magasabb legyen. Ami a népeket naggyá teszi, az nem nagyjaik sokasága elsősorban, hanem számtalan középszerű emberük magas átlagos színvonala.
A nép is olyan, mint a gyermek: tettekből ért.