Idézetek a nemzetről
Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.
A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerű ötlet, hogy élni is lehetne érte.
Angolhon. Hidak és ködök. Sok kormos kémény füstölög. Kastélyok, parkok, lapdatér, mért legelőkön nyáj kövér.
Jajgatunk, sírunk, mutogatjuk a sebeinket, százszor elátkozzuk a sorsunkat, hogy cigánynak születtünk, de titokban itt dédelgetjük a sejtjeinkben, és bármennyire üdvösebbnek tartjuk ama világot, ezen nem akarunk túladni.
Kell, hogy történjenek! Olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték.
A világtörténelemben páratlan eset, hogy egy nép - a férfiak és a nők lóháton, az aggok és gyermekek szekéren - messze Ázsia felől Európa felé felkerekedjenek és az itt megtelepedett nemzetek között nemcsak új hazát szerezzenek, hanem azt minden támadással szemben, immár ezeregyszáz esztendőn át meg is tartsák.
Valamely nemzet csak akkor tesz szert ítélőképességre, midőn önmagát megítélni tudja. E nagy kiváltsághoz azonban igen későn jut el.
Magyarnak lenni nehéz, de nem reménytelen.
Ha a természet, vagy mondjuk az Isten, meg akarja tartani ezt a fajt, akkor az meg fogja találni a kibontakozás útját, ha el akarja veszteni, akkor az egyén úgyis rugódozhat... Egy bizonyos: csak a korszellem megváltoztatásával változhatik meg a magyar.
Ahogy a személyiség az egyén külzete, modora, (...) öntudata mögött, mélyen rejtőzik, úgy a nép is titkaiban él.
A ti országotok (...) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
Bennszülött ganaj- túró nem gyúr galacsint idegen szarból.
Egy ország annyit ér, amennyit a sajtója.
Olaszországban tulajdonképpen egészen mindegy, kik vannak uralmon, és milyen eszmék nevében kormányozzák a népet. A politika csak a felszínt érinti, a nép, a vegetatív, tengerszerű olasz nép csodás passzivitással hordozza hátán a változó időt, és nem vállal közösséget nagyszerű történelmével.
Mi, az egyszerű emberek, a mindennapok gondjai közt vergődve éltük le életünket, korunk egyik legsötétebb diktatúrájának igájában, ezen belül pedig nekünk, magyaroknak, még egy második elnyomásban is részünk volt. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzek keserűséget: az embernek el kell fogadnia a sorsot, ami osztályrészül jutott.
Facebook
Pinterest