Idézetek a nemzetről
A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.
A haza sem az a színes zászlódarab, amit zászlónak neveznek. Mégsem lehet a haza zászlajával úgy bánni, mint holmi rongydarabbal.
Ha egy komédiás a nemzet napszámosa, akkor egy politikus számos napon a nemzeté.
Országimázst nem lehet teremteni, azt az ország hordja önmagában.
Ady népe Ady óta idióta.
A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami.
Csak úgy lesz egyben a test és a lélek, hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég, hisz attól lesz örök és élő a nemzet, hogy magyar a kezdet és magyar a vég.
Egyszer megpróbáltam szembeszegülni egy idős pappal: "De hát, uram, minden nép azt gondolja, hogy közülük valók a legbátrabb férfiak és a legszebb nők a világon. " Mire ő méltóságteljesen rendreutasított (...): "Igen ám, de Angliára ez igaz is." Ettől a meggyőződéstől barátom (...) persze még nem lett gazember, csak egy rendkívül szeretetreméltó öreg csacsi. Ám sokakat rúgkapáló-harapó szamarakká tesz ugyanez a meggyőződés, amely legszélsőségesebb változatában a kereszténység és a tudomány által egyaránt elítélt fajgyűlöletbe torkollik.
Egy országot nem a területe vagy a rendszere határozza meg, hanem az emberek.
A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem.
Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek.
Semmi sem betegít meg jobban egy országot, mint amikor saját népe tagjai harcolnak egymás ellen.
Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor, Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol. Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának, Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának. Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe, Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.
Minden nációt úgy kell elfogadni, amilyennek adottságai, otthonos környezete és szokásai formálták.
A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják gyökereinket, korhadó hulladék, tűzrevetendő holt anyag lesz belőlünk; matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekműveket faragnak, de eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége.