Idézetek a nemzetről
Volt egy máskülönben felvilágosult, jó szándékú uralkodó, II. József, aki azt mondotta, nem érti, miért ragaszkodnak a magyarok furcsa és avult nyelvükhöz a némettel szemben, amely csiszolt világnyelv. Miért nem vetik le, mint egy kopott ruhát!
Testvérek népe, egy nemzet leszünk, baj és veszély nem választ el soha. Szabadok leszünk mindig, mint apáink, Inkább halált, mint szolgaságban élni!
Európa középső és északi részeinek államalakulásai éppen befejezésükhöz közeledtek, amikor a Magyar-medencében is megjelent olyan nép, amely államalakításra képes volt. Az ókorban és a középkor elején nem volt képes itt konszolidált, egységes állam alakulni kelet nyughatatlan népmozgalmai miatt. Magyaroknak kellett jönni, hogy végre kialakuljon az egységes állam.
Valláshoz vagy nemzethez ragaszkodni nem érdem.
Nem a nemzet van a királyért, hanem a király a nemzetért.
Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van, nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak - gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?
S mert a nemzetekből a szellem nem facsar nedves jogokat, hát uj gyalázat egymás ellen serkenti föl a fajokat.
Az amerikaiak mindig valahogy nyugodtan sietnek, és nagyon határozott és módszeres emberek, sokkal inkább, mint bármely angol, akit ismer.
Kifejtette nézetét a magyarok és az írek hasonlatosságáról. - Mind a két nép az ügyesebb szomszéd fojtó gyámja alatt állt évszázadokon át. Mind a két nép nagy volt addig, amíg a zsarnok ellen kellett küzdenie, mind a két nép valahogy zavarba jött, elvesztette az útját abban a pillanatban, amikor megszerezte a függetlenségét.
Mindenki, aki magyarnak született, s így akarva, nem akarva vállalja szenvedésünket, kárpótlást kap azáltal, hogy Arany Jánost eredetiben olvashatja.
Míg Isten megtart minket, S nyelvében él a nemzet, Addig ezer gyökér összeköt itt Minden magyar lelket.
Ha valaki egy magyar közösségben szocializálódik, akkor kulturális, nemzeti identitása magyar lesz. Egyszerűen azért, mert a mi nyelvünk lesz az anyanyelve, a történelemórákon a mi győzelmeinket és vereségeinket fogja megtanulni, s majd tudja, hogy a hagyomány szerint a Nemzeti Múzeum sok-sok lépcsőjén miért szaladt fel Petőfi Sándor elszavalni a Nemzeti dalt. (...) Itt nőttünk fel, itt éltük át első fontos élményeinket, itt rögződött bennünk egyes ételek íze, a balatoni nyár színei. Érzelmekkel telítve csak mi, magyarok vagyunk képesek ezeket az élményeket felidézni magunkban.
A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar.
Sok beszélgetésem telt azzal, hogy megmondták, ki a hibás. Azt mondták, a hitetlenek miatt, a hívők miatt, a zsidók miatt, a cigányok miatt, a németek miatt, az oroszok miatt, az amerikaiak és a franciák miatt, a románok, a csehek és a szerbek miatt, és hogy a kínaiak miatt mindenképp, meg az arabok miatt és a gazdagok miatt, meg a hajléktalanok, és a munkanélküliek, meg a kormány miatt. (...) Kevesen mondták, hogy ők maguk miatt.
Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fűződő régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtől, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekből talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét.
Facebook
Pinterest