Halász Zoltán
magyar író
Nagyon sajátos kérdés, hogy a veszély milyen erkölcsi hatást gyakorol az egyénre, ám egyet saját tapasztalatomból megállapíthatok: ha az ember hegymászás közben egy veszélyes ponthoz érkezik, s nem vállalván a kockázatot, előtte visszafordul, lehet, hogy nagyon bölcsen cselekszik, de a jellemének árt vele.
Az anyanyelv belénk nőtt, emberi létezésünk része, a lélekölés bűnét követi el, aki meg akar tőle fosztani.
Régen, nagyapáink, dédanyáink idejében akár tetszett, akár nem, ki-ki elfogadta a saját életkorát, s mindazt, ami belőle következik.
Volt egy máskülönben felvilágosult, jó szándékú uralkodó, II. József, aki azt mondotta, nem érti, miért ragaszkodnak a magyarok furcsa és avult nyelvükhöz a némettel szemben, amely csiszolt világnyelv. Miért nem vetik le, mint egy kopott ruhát!
Az irodalmi nyelv fejlesztése, a szókincs bővítése alapvetően fontos - mondja Cathomas -, de egymagában nem elegendő. Állandóan újabb meg újabb erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az emberek elfogadják, használják.
A teremtés istene előírta rend szerint - úgymond - a férj a családfő. Ő a család eltartója és védelmezője, míg a nő feladata, hogy női adottságait kiteljesítve segítse férjét.
Nem jó svájci, aki nem gyűjt, s nem rendelkezik bankbetéttel. Csak úgy beleél a világba, felelőtlenül.
A gyerekek úgy látszik, tudnak valamit, amit mi felnőtt korunkra elfelejtünk, bennük még él valami megnevezhetetlen rettegés az álmoktól, az éjszakától, ezért próbálják az ébrenlét óráit esténként meghosszabbítani.
Facebook
Pinterest