Idézetek a mindennapokról
Változnak a dolgok, és nem változnak vissza.
Amikor az ember öregszik, amikor mind közelebb kerül a halálhoz, egyre fogynak a vágyai. Minden nap szép - gyönyörűen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserűsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ.
Az életben két dolog számít: a szerencse és a barátok.
Tudod mi a bajom a bársonnyal? (...) Az, hogy ha hozzáérsz, akkor nyoma marad. Akármit csinálsz benne, marad rajta egy sáv, ami arra emlékeztet, hogy ott ki ért hozzád vagy te mihez értél hozzá. Tényleg, még leülni sem tudsz normálisan. Nézd meg, ha most elveszed a kezed, akkor ott marad minden ujjadnak a nyoma. (...) Mármint nem zavar, csak van bennem egy hang, ami azt mondja, hogy azonnal simítsam el, tüntessem el, nehogy más is meglássa. (...) Furcsa egy anyag. Olyan, amivel megjelölhetsz valakit és aztán, ha akarod, akkor el is tüntetheted azt a nyomot.
Számos várost mintha csak az autóforgalom számára terveztek volna, pedig ha a szélvédőn keresztül szemlélünk egy várost, az nem sokkal több, mint ha fényképen nézegetnénk.
Gyalogosan járva csökken a különbség a látott és a megélt dolgok között. A séta során megfigyelőből résztvevővé válunk.
Az élmény (...) a közhiedelemmel ellentétben nem valami jelentős, fontos esemény. Nem. Az belső történés, amit bármi előidézhet... kilépek például egy délután, nyári zápor után az erkélyemre, s a szemközti még nedves, víztől csillogó háztetőn megpillantok egy fütyürésző rigót. Vagy: átrendezem a könyvtáramat, belelapozok valamelyik könyvembe, s mert nem tudom abbahagyni az olvasást, reggelig ottmaradok a padlón. Ezek az igazi élmények. Nem kívülről jönnek, hanem a bensőnkből fakadnak.
Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tűzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel.
Forgók. Ami életveszélyes és hánytatós, azt nem akarják kikapcsolni. Ami minimális élvezetet okoz a legkisebbeknek, azt egy perc után leállítják.
Meg kell becsülni a jó mesterembert, mert egyre kevesebb van belőlük. Nem érnek rá azonnal, őket nem lehet csak úgy leakasztani, ezt meg kell értened, ha odáig fajul a helyzet, hogy mestert kell hívnod. A te ügyed, a te kis csip-csup ügyed még várhat azért, ezt te is és a mester is jól tudjátok. A mester talán egy kicsit jobban tudja, tartja is magát ehhez. Nem most kezdődtek a gondok, na ugye! Ha már három hete tart ez az áldatlan állapot, akkor simán kibírsz még pár hetet, hónapot. Szedd össze magad!
Terített asztaloknál dőlnek el a világ legjelentéktelenebb és legjelentősebb kérdései.
Akkor nevezünk valamit élőlénynek, ha eszik, lélegzik, szaporodik és növekszik. A kutyák élnek, a kövek nem. A fák élnek, a műanyag nem. Ha csak ezt a definíciót nézzük, a tűz nagyon is él. A fától a húsig mindent megeszik, és a hamut üríti maga után, levegőt lélegzik, mint az emberek. Oxigént szív be, kormot fúj ki. A tűz növekszik, és terjeszkedik, új tüzeket alkot. Olajat iszik, hamut ürít, küzd a területéért, szeret és gyűlöl. Néha, ahogy figyelem, hogy vánszorognak át az emberek a mindennapokon, úgy érzem, a tűz sokkal inkább él, mint mi - fényesebb forróbb, és biztosabb magában. Tudja, hova tart. A tűz nem nyugszik, a tűz nem fogad el semmit, a tűz nem csak úgy "elvan". A tűz cselekszik. A tűz él.
Éjszaka (...) a fájdalom, amely egész nap ott rejtőzött, végre teljes erejében kibontakozhat. Ez okozza azt is, amikor hajnali kettőkor nyitott szemmel bámuljuk a plafont, és valamiért pont ekkor bánunk meg minden múltbéli hibát, és ekkor aggódunk már jó előre minden jövőbeni tettünk miatt. A sötétség teszi.
Ha éhes vagy, igazán mindegy, hogy a tyúk vagy a tojás lett előbb.
Az ember néha nem is érzi, mennyire kimerült, csak akkor veszi észre, amikor a körülmények megengedik, hogy erre is odafigyeljen.
Facebook
Pinterest