Idézetek a mindennapokról
Amikor házimunkát végzünk, egy vissza-visszatérő, szinte halálunkig tartó folyamatot tartunk fenn. Olyan ez, mint a légzés. Nem lehet abbahagyni, mindig újra kell kezdeni.
Hogy a mosogatás kellemetlen volna, ez a gondolat csak akkor ötlik fel bennem, ha éppen nem mosogatok. Ha a mosogató előtt állok felgyűrt ruhaujjal és kezemmel a meleg vízben, akkor ez már nem is olyan rossz. Kiélvezem az időt minden egyes edénnyel, minden erőmmel rá, a vízre meg a kézmozdulataimra összpontosítok. Tudom, ha elkapkodom, csak hogy egy csésze teát ihassak végre, a munka terhessé válik, az idő pedig kárba vész. Ez azért nem jó, mert az élet minden egyes perce csoda.
A dolgoknak vagy helyük, vagy szaguk van. Nincs háztartás, ahol a bomlás meg a rothadás látványára, a bűzre ne lenne példa.
Ha nincs pénzem, erőm, időm, néhány gyertyával és lelki ráhangolódással a legegyszerűbb paprikás krumpli is ünnepivé tehető.
A tudományt és a mindennapi életet nem lehet, és nem is szabad szétválasztani.
Abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.
Ahogy mondani szokás: öröm vagy bánat, az totálisan mindegy, csak történjen valami.
Mindig az apróságok okozzák a bajt: a szalmaszár töri fel a teve hátát, és a légy kergeti őrületbe az elefántot.
A ruha nem ellenség. Szűkítsd és nyújtsd meg, gőzöld és formáld. Az számít, ami láthatatlan, ami az unalmas ruhát felemeli a mennyországba.
Mikor kifestünk egy szobát, félresöpörjük a régi személyiségét, és újat adunk neki.
A szabadság és a szépség oly jó, hogy fáj megválni tőle.
Minden nap egy új doboz, fiúk. Kinyitjátok és megnézitek, mi van benne. Ti döntitek el, hogy ajándékos doboz-e vagy koporsó.
Lúgok, savak. Ez kell a tisztasághoz. No lám, a rendnek is van kémiája.
A kultúra abban a tudatban gyökerezik, hogy vannak dolgok, melyek nem haszonért valók, és mégis nélkülözhetetlenek.
A hétköznap fényes, vagy sötét a gyermek és a költő számára, de sohasem szürke.
Facebook
Pinterest