Idézetek a mindennapokról
A vetkőzés személyesebb, mint a meztelenség.
A tehetetlenség az egyik legveszélyesebb érzés, mert a cselekvésképtelenség óriási űrt teremt, fekete lyukat, mely minden energiát magába szív.
A világon szinte mindig mindenütt ugyanaz történik. Némelyik esemény banális vagy végtelenül közönséges, és egyszerűen csak megesik, mások sajátosabbak, ám a legkevésbé sem rendkívüliek. Egyesek ajándékot vesznek, kifestik a lakást, lehúzzák a WC-t, elültetnek egy fát, egy másikat meg kivágnak, vagy felmennek valakivel egy hotelszobába. Az események ugyanazok, ám a szereplők és a körülmények függvényében a hatásuk más és más.
Szembenézni egy nagy lehetőséggel néha olyan, mintha egy zsiráf térdét bámulnánk.
Az energia, amit másoknak adsz, visszaszáll hozzád. Ebben valóban hiszek, így aztán mindig igyekszem ugrálni, táncolni, énekelni, hogy mindenki mást is felrázzak.
Nincs új a nap alatt! Mindent megfestettek, megírtak, megfaragtak, mindent felfedeztek, megkóstoltak és kipróbáltak már előttünk. Amit meg nem, azt nem is érdemes.
A közhelyek épp azért lettek közhelyek, mert igazak.
Az ideiglenes lesz az állandó. Ezt a bizonytalan, se eleje, se vége érzést kell belakni. Rögzíteni nem kell, mert rögzül akaratlanul. Mint a kerekek a mély sárban, először még meglódítja, megpróbálja egyenesben előre, de nem viszi, aztán rükvercben hátra, azt sem, aztán hintáztatja előre-hátra, míg végül beleragad, és végleg mélyre ássa magát éppen azzal, hogy ki akart belőle törni.
A gyerekek annyi tapasztalatot kapnak felnőttektől, más gyerekektől, hogy mit hogyan kell csinálni, de felnőttkorban ez megszakad. Mindenki csinálja, ahogy tudja, és nem árulják el egymásnak. Magukra hagyott felnőttek az ajtó mögött.
Az időjárást is ritkán találják el, azért folyamodnak olyan kijelentésekhez, hogy helyenkint havazás, mert nem tudják pontosan kimutatni, főleg azt nem tudják, hogy az a bizonyos helyenkint hol van.
Facebook
Pinterest