Mucha Dorka
1989 — írónő
Ő újrasminkelt. Ha valaki a nap közepén képes erre, akkor vagy pasi van a dologban, vagy bőgött. A kettő nem zárja ki egymást.
Aki bántott már meg igazán embert, az tudja, mennyire nehéz összeszedni magad annyira, hogy bocsánatot kérj.
Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.
Amíg csak lefekszel valakivel, addig nincs semmi extra. Aztán ahogy utána viselkedsz, az dönt el mindent.
- Egy ideje nem alszom jól. - De miért? - Ha tudnám, akkor már tettem volna ellene. Próbálok nem bunkózni, de ez olyan kérdés, mint amikor hazamész és anyád megkérdezi, hogy nahát, hazaértél?, meg amikor próbálsz elaludni és valaki megkérdezi, hogy már alszol?
Nem tudom, hogy hány csepp könnytől számítjuk sírásnak a sírást.
Tudod mi a bajom a bársonnyal? (...) Az, hogy ha hozzáérsz, akkor nyoma marad. Akármit csinálsz benne, marad rajta egy sáv, ami arra emlékeztet, hogy ott ki ért hozzád vagy te mihez értél hozzá. Tényleg, még leülni sem tudsz normálisan. Nézd meg, ha most elveszed a kezed, akkor ott marad minden ujjadnak a nyoma. (...) Mármint nem zavar, csak van bennem egy hang, ami azt mondja, hogy azonnal simítsam el, tüntessem el, nehogy más is meglássa. (...) Furcsa egy anyag. Olyan, amivel megjelölhetsz valakit és aztán, ha akarod, akkor el is tüntetheted azt a nyomot.
Nem tudom, mi történik ilyenkor a női szervezetben, de ennél szexibb dolog, mint jól kezelni egy rendőrt, nincs is.
Amikor éppen elkezdesz megöregedni, akkor nagyon tudod értékelni a fiatalokat. Nem a ráncokról van ilyenkor szó, hanem a természetességről, a naivitásról, azokról a dolgokról, amik hirtelen meg tudnak nevettetni.
Az angoloknál mindig vissza kell kérdezni valamire, hogy érezzék, hogy nem szarod le teljesen, amiről éppen beszélnek.
A másikat megszokod pár év alatt, kiismered az ízlését, humorát. Szokták mondani, hogy milyen összeszokott páros vagyunk, befejezzük egymás mondatát. És ez az, ami engem kiakaszt. Mert tudom, hogy hogyan fejez be egy mondatot. Néha, esküszöm, (...) fel sem teszem a kérdést, mert tudom, hogy mit válaszolna rá. Aztán meg van, hogy szimplán leszarom. Ő is csal engem, én is őt, úgyse válunk el soha, hát akkor nem mindegy, hogy mi a válasza arra, hogy mi legyen vacsorára?
Az AIDS megjelenése és a 9/11 között születtem. Ezredfordulósok, így hívnak minket. Híresek vagyunk az önimádatról, és egyfolytában a jogainkról picsogunk. (...) Mindent megosztunk a világgal, legyen az egy fingás vagy egy gyümölcsjoghurt. De tudod, mi a baj? Az az igazi bűnünk, hogy le sem szarjuk az egészet. A mi generációnkról írnak mindenhol, de még senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze, mi van velünk. Érted, csak annyit: hogy érzed magad?
Ha hülyékkel beszélsz, biztos, hogy lemaradsz pár percen belül. Valahogy visszafelé forog az agyuk.
A női mosdók, le merem fogadni, hogy mindig undorítóbbak, mint a férfi mosdók. Ha valamit valahonnan mellé lehet dobni, akkor egy nő mellé is fogja. Bármit.