Idézetek a médiáról
Az újságírók nem egyszerűen csak megírják a történteket: az írásaik életeket változtathatnak meg.
Manapság elvárják egy újságírótól, hogy állást foglaljon. De az én munkám nem ez. Nehéz középen állni, de hiszek benne, hogy az elzárkózás sokkal pusztítóbb.
Az egyik legfelszabadítóbb dolog, amit a mai, nonstop médiakapcsolatban élő világban megtehetsz az, hogy kimondod: "Nem tudom." Ugyanez kicsit provokatívabban: "Nem érdekel.".
Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget.
A hírnév nem olyasvalami, amit az ember csinál; a hírnév érzékelés, amely nem a híres emberből ered, nem az ő agyából pattant ki, hanem a nyilvánosság kollektív képzeletéből. Idő múltával a színész ellenszolgáltatásai és a közönség elvárásai ellenőrizhetetlenné nőnek, és a maga módján mindenki örömmel elfelejti, hogy az egésznek az alapja merő illúzió. Egy egyszerű varázstrükk a színházban vagy a televízió képernyőjén képes a varázslatot társadalmi szélességű járvánnyá változtatni.
Az eredetileg színházi felfogás határai mostanra csaknem mind eltűntek, és a hírnév kitágult színpada az egész világ lett. Ebben az új multimédia-birodalomban úgy tűnik, az előadásnak nincsen sem eleje, sem vége, nincsen háttér vagy színpad, és nincsen proszcénium. Ma minden a show része - beleértve a színész magánéletét. A varázslat legnagyobb része spontán, és túl van a hírnév kontrollján.
Manapság az internet lehetővé teszi, hogy mindenki kifejthesse véleményét, ha értékes, ha nem. A butaság szabadon szerveződhet a közösségi hálón gyakran a média hathatós támogatásával. E problémát általánosabb kontextusba is helyezhetjük: az észszerű és az irracionális gondolkodás feszül egymásnak, gyakran ugyanazon koponyán belül.
A televízió a legrosszabbat hozza ki az emberekből.
Az élet kicsit olyan, mint azok a tévéreklámokban hirdetett, spéci memóriahabból készült matracok: le lehet rájuk pottyantani akár egy tekegolyót is, a néhány centiméternyire alvó személy semmit sem fog érzékelni a becsapódásból.
Ha valaki az Index címlapon szar, akkor utána már nehéz a szarból kievickélni.
A sajtó révén (...) immár nagyon is lehetővé vált, hogy valaki egyszerre legyen gondolkodásában középszerű, híján legyen a képzelőerőnek és a kreativitásnak, és egyúttal elképesztően jól informált legyen. Korunk hülyéje minden további nélkül tudhatja, amit korábban csak lángelmék tudtak, persze így sem lesz más, mint idióta - a jellemvonások olyan elkeserítő elegye ez, amely elmúlt korokat nem nyomasztott.
Könnyű tudatában lenni annak, hogy a világban rengeteg rossz dolog van. És sokkal nehezebb tudomást szerezni a jó dolgokról, azon előrelépések millióiról, amelyekről sehol sem számolnak be. Ne értsen félre az olvasó, nem arról a néhány pozitív, de nem különösebben jelentős hírről beszélek, amelyeknek elvileg a rossz híreket kellene ellensúlyozniuk. Olyan alapvető előrelépésekre gondolok, amelyek megváltoztatják a világot, de túl lassúak, túl szétaprózottak vagy önmagukban is túl aprók ahhoz, hogy valaha is hírnek minősüljenek. Az emberi haladás titkos és néma csodájáról beszélek.
Folyamatosan zúdulnak ránk a negatív hírek a világ minden részéről: háborúk, éhínségek, természeti csapások, politikai mellényúlások, korrupció, költségvetési megszorítások, betegségek, tömeges elbocsátások, terrorcselekmények. Azok az újságírók, akik le nem zuhant repülőgépekről vagy tönkre nem ment termésről tudósítanának, hamar elveszítenék az állásukat. A fokozatos javulásról szóló történetek ritkán kerülnek címlapokra, pedig sok millió embert érintenek és a hatásuk is drámai mértékű.
A jó hír nem hír. A jó hírekről szinte soha nem számolnak be. Tehát a hírek szinte mindig rossz hírek. Ha rossz hírt hallunk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy egy hasonló horderejű jó hír eljutott volna-e hozzánk!
A fokozatos fejlődés nem hír. Ha van egy fokozatosan javuló trend, amely időnként egy kicsit megbicsaklik, nagyobb valószínűséggel fogunk tudomást szerezni az átmeneti visszaesésekről, mint a javulás egészéről.