Idézetek a médiáról
Hol az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány.
Az online személyiség olyan, mint egy harmadik kéz, amely erővel ruházza fel a számítógép előtt ülőt, aki aktívabbnak, hatásosabbnak érezheti magát.
Az emberi élet egyik legnagyobb terhe az, hogy nem lehet nem megtörténtté tenni azt, ami már megtörtént. A rajzfilmek azonban szüntelenül a feje tetejére állítják a valóságnak ezt a vastörvényét. Újra és újra legyőzik a kauzalitást és a determinizmust azzal, hogy ide-oda forgatják az ok és okozat közötti kapcsolatot. És ezzel legyőzik a végső visszafordíthatatlanságot is: a halált.
A média sem tesz mást, csak a hatóságok által leadott csontokkal bibiskedik. Tudják, hogy hazugságok, de előadják, mert ettől nőnek a bevételek.
Ghost in the Shell: S.A.C. 2nd GIG c. film
Mit gondol, miért olyan nagy sztár Richard Gere vagy Vin Diesel? Mert a nők elnézik őket a képernyőn, és közben arról álmodoznak, hogy majd megmentik őket önmaguktól.
Rádiósnak lenni életforma. Ha nem állsz vagy ülsz a mikrofon mögött, fejben akkor is rádiózol.
Sokszor úgy érzem, hogy akik ma értelmes művek olvasásából értelmes világlátást akarnak szerezni, azoknak elég nagy küzdelmet kell folytatniuk. Mert a média, amely körülvesz bennünket, eléggé gyalázatos és olcsó világ. Arra ösztönöz, hogy azt higgyük el, amit ott látunk.
Azon kezdett töprengeni, vajon valóban újságíró akar-e lenni. Többnyire unalmas favágás az egész, semmi más. Persze néha akad egy-egy véletlenül, ünnepélyes pillanat, ha sikerül valami, jól sül el egy riport és közvetlenül a főcím alá szedik az ember nevét; vagy ha horogra akad egy nagy sztori, és nyomban hatan-heten lógnak egyszerre a telefonon, a konkurenciával és egymással is versengve az elsőségért...
A riportereknek jó adag pimaszságra van szükségük, ha boldogulni akarnak.
Lehet, hogy nincsen Sátán, de hogy a tévét ő találta föl, ahhoz nem férhet semmi kétség.
Az orvosi hivatás első számú szabálya: "ne árts!" A politikusi hivatás első számú szabálya pedig: "minél hamarabb jelenj meg a televízióban!"
Ami azt illeti, egy cseppet sem érdekel a hitelesség. Ugyan ki pontos? Manapság például senki. Ha egy újságíró azt írja, hogy egy gyönyörű, huszonkét éves lány kinyitotta a gázcsapot, miután hosszasan nézte a tengert, majd búcsúzóul megcsókolta Bob nevű labrador kutyáját - és ezzel szemben kiderül, hogy a lány huszonhat éves volt, szobája nem is a tengerre nézett, a kutya pedig terrier volt, és Bonnie névre hallgatott, ugyan kit háborítana ez fel?
A filmgyártás pontosan olyan, mint bármely más üzleti tranzakció - összeállítunk egy üzleti tervet, legyártjuk a terméket vagy megszervezzük a szolgáltatást, becsomagoljuk, és a megfelelő reklámkampányt követően eladjuk.
A gyerekek ugyanolyan gyorsan és pontosan hangolódnak rá a felnőttek félelmének frekvenciájára, mint a televíziós rajzfilmcsatornák adására.
Attól, hogy hallatán összevontuk a szemöldökünket, egy hír sem lett még fontos. De akár egy botrányszagú agyonsminkelt jelenség is elég arra, hogy megzavarja békés reggelünket. Hogy nagy hatással legyen ránk.