Idézetek a médiáról
Ha valaki megköszöni, hogy az ismerősöd lehet, az nem az ismerősöd.
Ha olyat tapasztalsz, hogy valaki nyilvánosan megköszönte a "be fogadást", azt töröld az ismerőseid közül, különben hamarosan szép napot fog kívánni neked Messengeren.
Mindenki más súlyos Facebook-függő, mert látod, hogy naphosszat a fészen lógnak. Hogy te ezt hogyan és miért tapasztalod, rejtély, amikor alig nézel fel az oldalra.
A lájkok leszarása és az agyonlájkolt ismerősök fikázása között egyedül csak te nem fedezel fel különös összefüggést.
Ha egy vetélytársad sikereket ér el, és nem dobsz lájkot a posztjára, irigy vagy. Ha nagy nehezen lájkolsz, irigy vagy, csak így akarod leplezni.
Szomorú, de tényleg úgy nézel ki valójában, ahogy az ismerőseid megjelölt fotóin feltűnsz.
Hogy a populáris média olykor nagyobb hangerővel közvetíti az elfogadottnak ellentmondó eredményeket, az a normál működés része: nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem ha a postás a kutyát. Viszont ez ahhoz vezethet, hogy ügyesen kimazsolázva az ilyen tanulmányokat és híreket, szépen össze lehet rakni belőlük egy olyan látszatvalóságot, amiben ez az uralkodó vélemény és a tudományos tény.
Sajtószabadság akkor van, amikor ki lehet nyomtatni, hogy nincs sajtószabadság.
A Facebookon elméletileg mindenki egyenlő, a vélemények és gondolatok azonban nem.
A demokrácia szemszögéből nézve Mark Zuckerberg egy közönséges diktátor.
Milliónyi felhasználó facebookozik, miközben azt sem tudja, hogy közben internetezik is.
A Google többet tud minden egyes aktív digitális polgárról, mint amit George Orwell legvadabb álmaiban elképzelhetett az 1984-ben. A Google az emberiség egész kincsestárán ül.
Az emberek vágynak a nyilvánosságra, de nem tudják, mire vágynak. A médiát nem a teljesítmény érdekli, csak a vér és a könnyek. Hamis, gusztustalan világ, ahová nem erény bekerülni.
Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben "agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan - a reklámok.
A reklámok (...) a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos "mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi.
Facebook
Pinterest