Idézetek a médiáról
Olyan könnyű azt hinni, hogy amit kiteszünk a netre, az csak olyan, mintha felemelnénk a hangunkat a nappaliban, pedig valójában olyan, mintha a háztetőről kürtölnénk világgá.
A hírnév olyan álarc, mely beleeszi magát az arcba.
A legtöbb férfi is néz szappanoperákat, annyi különbséggel, hogy ők ezt sportnak nevezik. Gondolj bele, mikor látsz egy férfit kimutatni az olyan érzelmeit mások előtt, mint az öröm... a félelem... a csalódás... a szomorúság... a düh.
Sok ember azért vadássza a hírnevet, hogy megszerezze az azzal járó dolgokat, amikkel addig nem rendelkezett. Szó szerint bámulnak téged, meg akarnak érinteni, a közeledbe vágynak, a rögeszméjükké válsz. Mi ez, ha nem pontosan ugyanaz, mint amit ideális esetben az anyánktól vagy a gondviselőnktől kapunk gyermekkorunkban? Szóval erről szól az egész.
A celeb a hozzáadott érték nélküli sztár. A celeb mindennek a legalja, a teljes leértékelődés. A celeb egy civilizációs mélypont. Hírnév teljesítmény nélkül. Ha már csak kimondjuk azt a szót, hogy celeb, gyászzenét kellene bejátszani alá. A celeb egy nyilvános senki. Erre nincs jobb definíció.
A celeb a nyilvános senki (...), aki hogyha kimegy a szobából, akkor többen lesznek bent.
Istenem, ha egyszer úgy tudnék kinézni az életben, mint amilyennek a filmjeimben és sztárfotókon mutatnak!
Az ügyes semmitmondás sikeres sorozat lehet a televízióban.
Hírességnek és celebnek lenni nem ugyanaz. És ezt nem lehet megmagyarázni olyasvalakinek, aki ezt nem élte át maga is.
Elhaladok az újságárus előtt, olvasom a szalagcímeket: gyilkosságok, híres emberek partijai, a koldulás betiltása, újonnan megválasztott pártvezetők javaslatai. És én arra gondolok, hogy együtt ülünk egy autóban, amely teljes sebességgel rohan a sziklafal felé, és mi azon vitatkozunk, hogy milyen zene szóljon.
A sikeres hirdetés létrehozása mesterség; kell hozzá ihlet is, de sokkal több módszer és kemény munka.
Mind azt mondjuk, hogy utáljuk a hülyeséget. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e személyes áldozatot hozni azért, hogy mindezt megváltoztasd. Nem úgy értem, hogy ne internetezz. Úgy értem, hogy változtasd meg, mire kattintasz, mivel a kattintás egy nyilvános cselekedet. Már nem az a helyzet, hogy néhány erős elit szabályozza az egész médiát, és mi csak passzív befogadók maradunk. Egyre inkább mi vagyunk maga a média. (...) Minden, amit blogolunk, amit twittelünk, és bármi, amire kattintunk, az egy médiamegnyilvánulás. Mi vagyunk az új hírszerkesztők. Mi döntjük el, mi kapjon figyelmet, annak alapján, hogy mire fordítunk figyelmet. Így működik most a média.
Aki nincs fent a Facebookon... Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét.
Egy kézfogás, egy ölelés túl tolakodó és divatjamúlt megnyilvánulás. Ráadásul zavaró is a túlzott bizalmaskodás. Egy izzadt tenyér, egy testszagú közeledés meg is tudja mérgezni az emberi kapcsolatokat, míg egy lájkban benne van az intimitás és a szolid érzelmek kék kapszulába sűrített változata.
Hiába utálod a közhelyes motivációs idézeteket, mindig akad egy tucat olyan ismerősöd, aki reggelre telehányja a hírfolyamot ezekkel.
Facebook
Pinterest