Idézetek a magányról
A magányosan élő ember már csak azért sem lehet embergyűlölő, mert ahol nincs csont, ott csontot rágni nem lehet.
A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.
Én csak azt tudom, mit nem akarok. Nem akarok sehova se tartozni, ahol marják egymást.
A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.
A meghitt kapcsolat nem az egyedüllét időszakos megszakítására, hanem megszüntetésére való.
Sohase félj, ha valahol egyedül maradtál, sőt inkább szoktasd magad az egyedül való elmélkedéshez, amely minden bölcsesség talpköve! Egyedül lenni nagyon emberi, mert ne feledd: egyedül születtünk, s mikor meghalunk, egyedül halunk meg, nem jöhet velünk senki...
Maga talán egy magányos, zárkózott, kóbor-loncsos (romániai) farkas, aki képtelen belenézni egy nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozásoktól. Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy folyton valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható, valóságos világban.
Egyszerre úgy érezte, képtelen hazamenni, képtelen rá, hogy egyedül legyen a boltíves szobában, és álmatlanul feküdjön az ágyban. Beszélnie kell valakivel, akárkivel és akármiről, agyonütni az időt addig, amíg úgy nem érzi, hogy állva elalszik.
Jobb, ha van valakink. Még ha fáj is, ha a legfájóbb dolog is, ami csak történhet, ha ennél fájóbb dolog még sosem történt magával. Mégis jobb, ha van valakink.
Akinek senkije sincs, jobban teszi, ha összetákol a képzeletében valami kísértetet. Aztán kedves szavakat suttogva életre kelti és pátyolgatja. Az utolsó morzsáig neki ad mindent és a saját testével óvja meg a bajtól.
Vannak olyan emberek ezen a világon, akik előnyben részesítik a magányt. De nincs senki, aki sokáig kibírná.
Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam.
Bármilyen idegennek érzem is magam, mindig vannak a világban olyanok, akik még nálam is jobban kilógnak a sorból.
Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankólia és megalkuszom a mulandósággal.
Magány vagy ismerkedési szorongások kezeléséhez először meg kell próbálni súlytalanítani a szituációt. Ha ez sikerül, akkor lehet "rálátni" jobban a problémára.
Magányomban, mint hóban a gyerek, jajgatok, sírok, sorsom émelyeg. Hó-kalickában gubbaszt vak szívem: zománc-szemgolyós madár-szégyenem.
Facebook
Pinterest