Idézetek a magányról
Úgy érzem magam, mint egy repülőtéri futószalagon veszteglő bőrönd, amelyik arra vár, hogy elvigyék. Vegyél már fel, jó? Vigyél már el.
Egy saját otthon, akármilyen szép is, messze nem old meg semmit, legfőképpen nem segít a magány enyhítésében.
Ha mostanában elönt a magány érzete, azt mondom magamban: - Hát légy magányos (...). Tapogatózz körbe a magányod körül. Csak ülj nyugodtan, és életedben egyszer viseld el. Isten hozott az emberi érzések birodalmában! De soha többé ne használd egy másik ember testét vagy érzelmeit arra, hogy a saját beteljesületlen vágyaid céltáblája legyen.
Világomon, mint üvegen át hallgattam uj álmod madara dalát. Azt hittem, annyi az ének, amennyi a magány üvegének vastag tábláin átszüremlik.
Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok.
Ne várd a végét, de tudd, hogy elkezdődött, úgysem tehetsz mást, mint elfogadod a magány kezdetét, mígnem a válasz, amit a legnagyobb mélységből hívsz elő, egyszer csak a felszínre kerül, és a világ önként, szabadon a kezedre adja magát, mert neki sincs más választása, ha meg akar szabadulni a magánytól, őszintén ott kell hevernie a lábad előtt!
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Egy lelket sem látni végig az úton. Ilyen egyedül csak én tudok lenni. Prágában, vagy másutt, mindegy. Ilyen tökéletesen egyedül csak én tudok lenni.
Sok fekete varjú között nem jó fehérnek lenni.
Ha már semmi sincsen, ami közös volna kettejükben, legalább ez legyen: az unalom; minden nemesebb hivatás, felsőbbrendű kötelesség hiánya; a tudat, hogy nem vár rájuk semmi egyéb, csak a mindennapos, lealacsonyító megszokás, a magány vigasztalansága!
Az öregedés mindig fájdalmas. Különösen az magányosan.
Végre is be kell vallanom - félek. Valami buta és megmagyarázhatatlan félelem ez. Nem attól félek, hogy betörők leütnek és elveszik a pénztárcámat, hanem a csöndnek és a sötétségnek és az egyedüllétnek van valami nyomasztó hangulata, ami végeredményben félelem.
A magányos emberek sok esetben szavak nélkül is megértik egymást.
Miért erőszakolja magára, hogy magányos legyen? Milyen jogon meri csinálni, hogy közel enged magához másokat, hogy aztán amikor már közel van a másik, lehúzzon eléje egy vasfüggönyt?
Elhagyatottságomra nem gondolok soha; egyfelől nincs szavam megnevezésére, másfelől észre sem veszem: hiszen szakadatlan gondoskodnak rólam; a magány az életem szövete, minden gondolatom alapja, örömeim anyaga.
Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét.
Facebook
Pinterest