Idézetek a magányról
Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre se veszi, de összerakódik benne a bánat.
Akármilyen jó családom van (...), egyedül maradok a szenvedésben, mert senki sem éli át azt, amit én.
Csakugyan milyen bölcs dolog, ha aki rendkívüli helyzetbe kerül, tartja a nyelvét, és nem kiáltja ki hebehurgyán, mennyire bántja ez a helyzet! A világ nagyon jól megérti azt a folyamatot, ahogy valaki elpusztul táplálékhiánytól: de alig akad néhány, aki felfogja és követni tudja, hogyan őrülhet bele ember a magányosságba.
A lélek kültelkén lobogva izzik csak szívem gyertyacsonkja, az árvaság külvárosában meggyökerező éjszakában.
Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.
- Mi az a vasárnap? (...) - Egy vörös szegfű a magány kihajtott gallérján.
A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák.
Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.
Az a tulajdonság, amely különlegessé tesz téged - ha egyáltalán az vagy - egyben magányod okozója is lehet.
Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel.
A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.
A magány lelki egészségünk része, nem szabad együtt maradni olyan partnerrel, aki ezt nem engedélyezi számunkra.
Minek sajnálni, amit elhagyunk? Tolongó emberek közt egyedül vagyunk. Elszöktek, akikkel összetartoztunk.
Jobb egyedül élni e világon, mint édes kettesben a pokolban.
Az a férfi, aki azt hiszi, nincs szüksége asszonyra, hideg lepedőkre, csomós zabkására és a legkeserűbb magányra van kárhoztatva.