Idézetek a lelkiismeretről
A szégyen az, ami végez velünk. A szégyen az, ami megbéklyóz, amit a legnehezebb elcipelni a csattérről.
Óh Isten! áldd meg foglalatosságom, Melyben szent tetszésed által nem hágom; Vezéreld hozzád vágyó lelkemet, Hogy tőled várjam nyereségemet; Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak, Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak, Melyért szent orcádnak ítélete Előtt nem bánt lelkem esmérete.
Néha könnyebb megélni az elkövetett hibáinkat, mint összegyűjteni a szükséges képzelőerőt és energiát, hogy jóvátegyük őket.
Legszebb éveimben, míg gyermek voltam én, És azt hittem, hogy mindig kék az ég, Anyám minden éjjel megfogta kezem, És az életről mesélt. (...) Most befalazott engem a sűrű, sűrű csönd. És könnyek között rejtem arcomat. Anyám lenn a földben földdé változott. Így talán boldogabb.
Ahol a logika elbukik, a bűntudat még győzhet.
Nincs fájóbb seb, mint az, amit az általad kovácsolt kard üt.
Mindig azokat bántjuk meg a legjobban, akiket szeretünk.
Ki tudja, mi késztet arra, hogy igazán megbántsuk és irgalmatlanul megsebezzük azokat, akiket szeretünk.
Nem lenne nagyszerű, hogy ha elszúrnánk valamit, azonnal rájöhetnénk, hogy mitől voltunk olyan mocskok, és rögtön helyrehozhatnánk a kárt? Persze az lenne a legjobb, ha eleve elkerülhetnénk az ostoba döntéseket. Ha rászánnánk egy percet, hogy a járulékos veszteségekre gondoljunk és arra, amit ez mások életében okoz. Ha már késő, csak annyit mondhatok: sajnálom!
A legkeményebb megpróbáltatás számunkra az a gondolat, hogy elszomorítunk másokat. A saját nehézségeinkkel elbánunk, de az az érzés, hogy az életünk mások boldogtalanságának forrása, egyszerűen elviselhetetlen.
A lelkiismeretesen végzett munka mindig hasznunkra válik.
Az embernek fiatal korában van legkevésbé rossz lelkiismerete. (...) Utána azonban rád tör az együttérzés, a gondoskodás, a félelem, a szégyen, a gátlások és kételyek, és akkor a legjobb úton haladsz, hogy ijedt porszemmé válj az arany évek előtt. Az arany évek azok, amikor szabaddá küzdöd magad, amikor önmagad, a rokonaid, a történelem és a világ ellen lázadsz, és kicsit lazítasz a lelkiismeret igáján. Csodálatosak ezek az évek.
A bűnös első és legnagyobb büntetése a bűntudat.
Fő, hogy az emberek megbecsüljék egymást és tiszta legyen a lelkiismeretük. Milyen jók lennének, ha esténként, lefekvés előtt végiggondolnák az aznapi eseményeket, s pontosan megállapítanák, hogy mit cselekedtek jól és mit rosszul. Mindennap akaratlanul is elhatároznák, hogy megjavulnak s ennek egy idő múlva valószínűleg meg is lenne az eredménye. Ezt a módszert mindenki kipróbálhatja, nem kerül semmibe és igazán hasznos. Mert tanulja meg az, aki még nem tudja: "Hatalmas erő a tiszta lelkiismeret!!"
A bűntudat tartós szenvedés. Próbálhatsz neki hátat fordítani, de mindig megtalál és elevenen fal fel. Valaki küszködik, hogy megértse, miért van bűntudata, nem hajlandó vagy nem tudja igazolni magában az eredetét. Mások menekülnek a bűntudat elől. Pusztítják a lelkiismeretüket, amíg semmi se marad belőle.
Néhány ember bűnösnek érzi magát olyan dolgokért, amit megtett, és mások bűnösnek érzik magukat olyanért, amit nem tettek meg.
Facebook
Pinterest