Idézetek a lelkiismeretről
Egy átlagember napi tizenkétszer sajnálkozik. Sokszor egy régi bűnért vezeklünk, egy régi sebet próbálunk begyógyítani, de vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be. Túlságosan mélyek.
A vezeklés sok formát ölthet: szívből jövő bocsánatkérést, egy nagy szabású gesztust, egy néma imát vagy valami sokkal bonyolultabbat, amit nehéz megragadni.
A hazugság úgy könnyíti meg az életed, hogy közben kiszorítja belőled a boldogságot.
A fő oka annak, hogy a bűn nélkülözhetetlen részét alkotja mentális rendszerünknek, az az, hogy bűn nélkül az egész jellemépítő módszer csődöt mond. Amióta világ a világ, az emberek dicsőséget mindig külső cselekedetek végrehajtásával szereztek, de a jellemük szilárdításához mindig is lelki bűneiket kellett legyőzniük.
Az egyetlen dolog, amit a múlton megváltoztathatsz, az a jelenben iránta táplált érzéseid.
Egy emberi lény hogyan képes rá, hogy szemet hunyjon, és elfelejtse a múltat? Nem nyomja a vállát a rettenetes súly? Hogyan tud együtt élni a lelkiismeretfurdalással?
Mindenki hazudozik a lelkiismeret gyötrelmeiről: az ember erős, mindennel meg tud birkózni. A nagy dolgok mindent megbocsáthatóvá tesznek.
Meg kell semmisítenem a szörnyeteget. (...) Ott van bennem is, ott alszik mindegyikünkben! Része a testünknek, a lelkünknek... és amikor felébred... nem lehet megölni, nem lehet kitépni! Csak újra elringatni lehet... elaltatni...
Sajnálom hogy úgy kezeltelek, mint egy bogarat, vagy akármit is tettem. (...) De tudod, az vagy, aminek hagyod magad. Ha hagyod, hogy leszedjék a fényes szárnyaidat, megteszik.
A bűn mindig elválaszt, és akadályt emel az emberek közé, amit csak az őszinte bűnbánat és az őszinte megbocsátás mozdíthat el az útból.
Nem az vagyok, aki vagyok, hanem az, akivé nem kellett volna válnom.
Önmagában a lelkiismeretet nem tartom valami nagyra, tiszta lelkiismerettel lehet a legnagyobb aljasságokat elkövetni.
Minél több lesz valakinek a rendíthetetlen igazsága, annál koszosabb lesz a lelkiismerete. Úgy is mondhatjuk, a rendíthetetlen igazság a lélek pocsolyája.
Lehetek egyáltalán egyszerre két ember - egy jó és egy rossz -, vagy muszáj lesz összemosni őket, és a végén egy jó ember leszek, aki a gonosz szüntelen kísértésében él?
Mindenki egyedül él a lelkiismerete szigetén, minden ember számára a saját lelkiismerete szolgál őrszemül.
Facebook
Pinterest