Idézetek a küzdésről
Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.
Az életben újra és újra szembesülünk ellenállással, de rajtunk múlik, hogy hogyan kezeljük, hogy gyarapodunk, érettebbé, bölcsebbé válunk-e általa, vagy szélmalmok ellen harcolunk. Az ellenállás az a képesség, hogy nemet mondjunk.
Abban a pillanatban, amikor a szokásosnál egy kicsivel jobban sajnálod magad, jusson eszedbe, hogy rettenetesen megnehezíted vele a saját életedet. Az önsajnálat terméketlen. Megbénít. Elvonja azt az energiát, amelyet a világ igazságtalanságainak kivédésére fordíthatnál. Az emberek is hátat fordítanak neked, hadd nyalogasd a sebeidet.
Az elrohant viszontagságos idő nemcsak elvitt, hanem hozott is valamit. Más emberekké formálódtak, akiknek a gondolatai kiléptek a múlt szűk korlátai közül.
Ahogy jöttek a megpróbáltatások, lassanként rájöttünk, ha a saját fejünkbe nézünk, ha a saját gondolatainkat ismerjük, akkor ismerjük egymáséit is.
Hányan vágtunk már neki az élet labirintusának, hogy legyőzzük a bikafejű szörnyet, és mindig ide értünk vissza, mert nekünk nem Ménosz király leánya adott a kezünkbe fonalat.
Az élniakaráshoz a puszta akarat kevés. És nekünk se égen, se földön nincs egyebünk, mint az élniakarás.
Néha hangosabban kell, hogy beszélj; ha szeretnéd, hogy meghalljanak. Mert mindenkinek van hangja; és eljön az idő, amikor kiabálnod kell. Harcolni azért, amit akarsz!
Step Up 4. - Forradalom c. film
Van a vihar. Amiről tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá. Mert nem lehet. Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül. Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved. És a vihar mindent felülír.
A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékoz meg, és néha erősnek érezheted magad benne. (...) Tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél, hanem hogy annak érezhesd magad, hogy legalább egyszer megmérettessél, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények körül találd magad. Hogy egyedül szállj szembe a vak és süket kővel. Amikor senki más nem segít, csak az eszed és a puszta kezed.
Az élet olyan, hogy a baj mindig csőstül jön. De az embernek nem szabad feladnia a harcot. (...) Nagy bajban nagyon nehéz erősnek maradni.
Egy napi élet az egyik végletből a másik végletbe dobhat bennünket, s vannak, akik így összetörnek, s vannak, akik keményebbé, szívósabbá ütődnek.
Nekem az lett a sorsom, Soha ne adjam fel. Mit mások könnyen megkapnak, Azért harcolnom kell, De már nem leszek más, Mert csak így vagyok én. Most kérlek, állj mellém!
Az élet nagy párharcát, még a válságos pillanatokban is, csak az udvariasság fegyvereivel szabad megvívni.
Az ember jön, az ember megy, elkezd és bevégez, próbálkozik és veszít, aztán később esetleg újra próbálkozik, ismét nekivág, és akkor nyer.
Facebook
Pinterest