Idézetek a küzdésről
Hidak helyett az emberek csak falakat építenek, Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltűnt lélek, Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek.
Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omladékony a homok, keres másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Ha a sós mocsár kemény hártyája beszakad málhás szekerei alatt, láthatod, mint sürög-forog, szabadítja ki állatait a kátyúból, tapogatja ki a szilárd talajt, de aztán hamarosan ismét visszatér rendben az eredeti irányba. Ha valamelyik teherhordó állat összerogy, megállnak, felszedik az összetört ládákat, átrakják egy másik állatra, a csikorgó kötélen jól meghúzzák a csomót, hogy le ne csússzanak, aztán indulnak tovább, ugyanazon az úton. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik a homokba. Vitatkoznak. Aztán egy másikat kerítenek elő, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, amely ura az akaratának.
Két megtört, csonka ember voltunk. Most eggyé váltunk. Soha senki nem fog úgy megérteni engem, mint ő. Soha senki nem fogja úgy megérteni őt, mint én. És soha senki nem fog változtatni ezen. Egybeolvadtunk, és kovácsoltunk magunkból valami erősebbet. Valami jobbat.
Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.
Mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát, ha élni akar, ez a természet törvénye.
Egy ellenség mindig a gyenge oldalunkról árulkodik. Ami jelentheti azt, hogy félünk a fizikai fájdalomtól, de a győzelem idő előtti érzését is jelentheti, vagy azt a vágyat, hogy felhagyjunk a harccal, mert úgy találjuk, nem éri meg.
Ha a kétségbeesés mélységeibe is vetődnék, ha van rá csak egy pókfonál, mely segítségével kikászálódhatok, megragadom és sosem adom fel. Nekünk, embereknek, megvan rá az erőnk, hogy megtegyük. Azonban az, hogy megragadja valaki vagy sem, az egyéntől függ.
Mikor elkezdtem írni, azt mondták: ha befejezem a könyvem, valaki leszek... Mikor befejeztem a könyvem, azt mondták: ha már legalább három kötetem lesz, elismert leszek... Mire három könyvem lett, azt mondták: ha annál a kiadónál írok majd, hatalmas leszek... Mire annál a kiadónál írtam, azt mondták: győztél, ha már ismernek... Mire megismertek, azt mondták: megöregedtél. Köszönöm nekik, hogy megtanulhattam: ahogy nő az ember, vele együtt a kihívás és az elvárás is fokozódik.
Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.
A lombok már nem rejtik el, Ha szeretettel érkezel, Ez áldott hely, szebb nem is kell. Emelt fővel emeld a súlyt, Az adjon erőt, hogy várnak, És építs tetőt és építs jövőt, Egy új élet indul, Van esély, hogy veszély les rád.
A kudarcba nem szabad belenyugodni, és az akaratunkat, még ha kockázattal jár is, érvényesíteni kell.
Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod, veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod, csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod, mit? Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna. De valamiért nem neked adta az élet.
Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül.
Ha az életnek magának van értelme, akkor a szenvedésnek szintén kell, hogy legyen.
Problémáim voltak. Megküzdöttem velük, és végül nem ők emésztettek el engem, hanem én dolgoztam fel őket.
Facebook
Pinterest