Idézetek a küzdésről
Vállalj felelősséget! "Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre: Ki vagyok én? Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet" - állítja Gárdonyi Géza. Nehéz felelősséget vállalni, és ezt az erős feleletet kicsikarni magunkból, amikor hibásak vagyunk, tévedünk, de különösen akkor, amikor igazságtalan bánásmódban van részünk. Mégsem érdemes a körülményeket kifogásként használni, mert ez legyengít minket, elveszi az életerőnket, ráadásul az életünkért, annak megélésének módjáért elsősorban magunk vagyunk felelősek.
Amikor kétségek közt vagy, két út közül választhatsz: mehetsz balra vagy mehetsz jobbra. Azt mondják, a kudarc nincs a lehetőségek közt, de ez nevetséges. A kudarc mindig is egy lehetőség. A kudarc a legkönnyebben elérhető lehetőség mindig és mindenkor, de az egy választás. Választhatsz, hogy elbuksz vagy sikeres leszel. Ha elvetjük ennek a csíráit, tudatjuk az ellenfelünkkel, hogy megyünk előre, magunk elé tartott kézzel, akkor elérjük a győzelemhez vezető utat.
De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél! S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg a csábító, - te megcsalt, árva testvér!
Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed, bántani akar.
Csoda csak azokkal történik, akik a csodát keresve szembe mernek nézni a kudarc lehetőségével. Azokhoz pártol a csoda, akik mindent elkövetnek, és teljesen elkövetnek, és teljesen kimerülnek a lehetetlenért vívott harcukban.
Még egyszer harcba szállok, Megvívom az utolsó nagy csatát, Ma élek, és meghalok.
Mindig megkapjuk azt a bizonyos második esélyt: megtanulunk elesni, felkelni és nevetni.
Addig, amíg többet akarsz és nem elégszel meg annyival, amid van, addig változhat az életed... és tudod mit? Változni is fog. Csak jobb lehet. Csak hidd el, hogy megérdemled. Hidd el, hogy neked is lehet jobb, mert miért ne, csináld és ne kérdezősködj. Húzzál előre, oda, ahova érzed, hogy menned kell. Ne foglalkozz semmivel, csak élvezd az utat. Talán ez a legnehezebb. Mosolyogni akkor is, amikor legszívesebben feladnád az egészet. Mosolyogni, miközben hullanak a könnyeid. Elfogadni, hogy az élet edz, és nem ellenkezni. De menni kell. Nem feladni, mosolyogni, harcolni, leginkább magaddal, és hinni. Hinni mindig, mert semmi sem történik véletlenül. Minden téged szolgál, ha hiszed, ha nem. És tudod mit? Csak ez számít.
S én alamizsnás nem leszek, Én sohse leszek második, Bús második, Mert a jóság-szándék vezet.
Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.
Akkor fejlődünk sokat, amikor nehéz idők járnak ránk.
Azzal, hogy elfutsz a gondjaid elől, nem leszel felnőtt.
- Akármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan tengerben! - De hát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?!
Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
A vereségek és kudarcok esetén nem szabad összetörnünk, hanem arra kell használnunk az esélyt, amelyet a győzelem és a siker éppúgy magában rejt, ahogy a vereség és a kudarc, hogy egy rajtunk túlmutató kvalitást fejlesztünk ki magunkban. Folyton felvetődik a kérdés: ki vagyok valójában? Kinek kötelezem el magam?
Facebook
Pinterest