Idézetek a küzdésről
Utólag, persze, már tudom, hogy igenis volt értelme a pokoljárásomnak. Talán azért kellett így lennie, hogy Elijah visszataláljon Istenhez, hiszen ő mentett meg mindkettőnket. Esélyt kapott arra, hogy jót tegyen, mi pedig megérezhettük a szeretet erejét, és Atyánk mindenható jóságát. Semmi sem történik véletlenül a világban.
A fény harcosa (...) tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságukért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét. A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.
Ne csak most, hanem az év minden napján nézz úgy a tükörbe, hogy az arc, aki visszanéz rád, egy napon azzá fog válni, amivé válnia kell. Mert nem adja fel, nem futamodik meg, harcol, és sohasem hátrál meg, bármi is jöjjön vele szembe. Lehet, hogy fájni fog, a világod is összetörhet, és össze is fog törni mindaddig, amíg fel nem építed az igazit, azt, ami valóban a tiéd, amit neked szántak.
A bajok elkerülhetetlenek, de a boldogtalanság nem szükségszerű. Hozzáállás kérdése, hogyan tekintünk életünk történéseire, azaz mit állítunk figyelmünk középpontjába.
A szegénység kibírható, ha van igazság.
Harcolunk, és néha rettenetes árat fizetünk érte. Higgyen nekem, tudom, miről beszélek. De amíg lélegzünk, felkelünk, és folytatjuk a harcot.
A túlélés egyetlen módja az, ha új utakat keresel az életed folytatására.
Őrizkedjünk azoktól, akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk.
Az északi területeken a fáknak tiszta évgyűrűik vannak. Végigülik a zord telet, és közben növesztik az évgyűrűiket. Az ilyen fák erőssé és szilárddá fognak válni. Így van ez az embereknél is. Minél több nehézséget és fájdalmat élnek át, annál erősebbek és kedvesebbek lesznek.
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár.
A kudarc az a köd, amit átvágva győzelmet aratunk!
Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz, a szorongás tüzes mezején kell átkelned.
A képesség és a lehetőség semmit sem ér, ha nem járul hozzá a versengés iránti vágy és az akaraterő.
Amit könnyű végbevinni, azt rendszerint nem is érdemes.
A szerelem és a veszteség mérlegében a szerelem adott erőt harcolnom azért, hogy tudjak... lélegezni.
Facebook
Pinterest