Idézetek a küzdésről
Nem az számít, hogy bukunk el, csak az, hogy éledünk újra.
A hatalom nevű játszma sosem változik. Ha hagyod, hogy föléd kerekedjenek, megteszik.
Meríts büszkeséget a fájdalmadból! (...) Erősebb vagy, mint az, akinek nem fáj semmije.
A probléma megoldása előtt meg kell ismernünk annak okait.
A tapasztalatainkból tanulunk a legtöbbet. Amikor rendszeresen különféle akadállyal találjuk szembe magunkat, az agyunk hajlamos ezeket egy idő után állandósult korlátként érzékelni, még akkor is, ha már nem léteznek. (...) Ha egy méhet elég hosszú ideig tartunk egy befőttesüvegbe zárva, rövid idő után meg sem próbál kijutni, még akkor sem, ha az üveg fedelét már eltávolítottuk.
Úgy viseld egyéni szenvedéseidet, hogy az ne váljék mások keresztjévé.
Ami nincs, azt ne keresd.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Harcolok; nem tudja senki; egyesek sejtik, ez elkerülhetetlen; de senki nem tudja. Napi kötelességeimet teljesítem, egy kicsit szórakozott vagyok, ez kétségtelen, de nem nagyon. Persze mindenki harcol, de az én küzdelmem valóságosabb, mint másoké, a legtöbben mintegy alvajáróként küzdenek, ahogy álombeli kísérteteket hessegetünk, én azonban kiléptem a sorból, és valamennyi rendelkezésemre álló erőt megfontoltan és gondosan kihasználva harcolok. Miért váltam ki az amúgy lármás, ám ebből a szempontból ijesztően csendes tömegből? Miért vontam magamra a figyelmet? Miért lettem mára első számú célponttá az ellenség szemében? Nem tudom. Úgy éreztem, másfajta élet nem érdemli meg az élet nevet.
Te és én ugyanazon árban evezünk, csak én szembefordulok vele.
Mégsem lehet egy életen át befektetés nélkül mindig csak kivenni, sose vetni, örökké aratni, a nehéz helyzeteket, kínos kérdéseket pedig kidumálni.
Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül - ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.
Sohasem szabad alulértékelni az erőt, amit az élni vágyás ad az embernek. Igaz, olykor talán önkínzásnak is tűnhet, a szenvedés és fájdalom végtelenre nyújtásának, de mégis vannak olyanok, akik sosem adják fel, kerüljenek bármilyen reménytelen helyzetbe. Ez az erő lendíti őket túl minden akadályon.
Ha nehéz is, ha kemény leckét adott is a tapasztalat, ha drágán kell is fizetni a tévedésért, mindig újra lehet kezdeni.
Ha ez lenne az utolsó ütemem, Előtted akkor sem csúsznék én térden! Kötél nélkül megmászom a hegyet... Porból lettem és a végén hamu leszek. Ha nem veszem el, én nem kapok levegőt. Kevés az, aki ebből itt kitört. Sok az ember, ki álmokat szőtt... Sokan hordják ugyanazt a cipőt!
Sorsod van ökölbe szorított kezeidben. A sarokban, ahová a dolgok most szorítanak. Ahonnan keresed a kiutat, és közben csak azt reméled, egyszer majd jön egy nap, amikor ezt harc nélkül elérheted.
Facebook
Pinterest