Idézetek a küzdésről
A tengert nem tudod irányítani, nem vagy képes a hullámokat megállítani, de megtanulhatsz szörfözni rajtuk.
Nevetek, és a nevetés az, nem pedig a fény, ami elűzi a bennem elhatalmasodó sötétséget, és egyúttal emlékeztet arra, hogy még életben vagyok, még ezen a különös helyen is, ahol szétesni látszik minden, amit valaha is tudtam és ismertem.
Reggelente fölébredek, és azt mondom magamnak: ez is csak egy nap, mindössze huszonnégy órát kell kibírnom valahogy.
Az aktív szenvedélybetegség olyan félelmetes és nyomorult állapot, hogy csak szánni lehet azokat, akik beleestek. A szenvedélybetegek egy olyan cél felé száguldanak, amelyről a józan életűek tudják, jobb elkerülni.
A világ feneketlen pöcegödör, ahol esetlen családok csúsznak-másznak és tekeregnek iszaphegyeken; de van egy szent és fenséges dolog, ami nincs meg nekik, és amit nem vesznek el tőlünk soha: a bátorság.
A gyermekkorom én magam vagyok, és mivel a gyermekkorom nem ér semmit, hiába próbálok meg a háttérből szembeszállni vele.
Bárcsak olyan lenne az élet, mint a filmekben, ahol a fájdalmas esték véget érnek az évszakok gyors változásával, aztán megjelenne a felirat, hogy "két évvel később" vagy "végül"! Bárcsak a szél elfújhatná a naptár lapjait, és hipp-hopp a happy endnél találnánk magunkat! De az élet nem ilyen. Meg kell élni minden szívdobbanást; nem lehet megúszni a rossz napokat.
Ó, te szív, te űzhetetlen gondok által meggyötört, légy erős hát és a rosszal szembevetve melledet álld a harcot, tartva hűn a baj között is elveid, rendületlen; s más szemének győztesen se légy kevély, ám legyőzve, könnyeket titkon se hullass, csüggedőn, hanem - örömnek és keservnek - jóban-rosszban egyaránt - vess határt, s fogadd el hát az emberélet ritmusát.
Az emberek mindig valami csodára várnak. Hogy majd lenyúl egy kéz, és segít - de nem.
Azok az emberek változnak, akik nem hajlandók ölbe tett kézzel ülni és azon sóhajtozni, hogy bárcsak változnának a dolgok. (...) Ők nem engedik, hogy az élet körülményei lehúzzák és földön tartsák őket.
Úgy érzem magam, mint egy papírlap, amit felkapott a szél, aztán mindenfelé fújdogálta. Győztes vagyok bizonyos szempontból - egy túlélő. Hiszen megküzdöttem a bennem élő szörnnyel, és győztem.
Az élet mindig megy tovább. Még akkor is, ha csak vonszol magával, rugdosva és kiabálva.
Bárkinek, aki szégyentől vagy nyilvános megaláztatástól szenved, tudnia kell egy dolgot: túl lehet élni. Tudom, hogy nehéz. Lehet, hogy nem fájdalommentes, gyors vagy egyszerű, de ragaszkodhatsz ahhoz, hogy más vége legyen a történetednek. Érezz együtt önmagaddal! Mindannyian megérdemeljük az együttérzést és azt, hogy egy együttérzőbb világban éljünk az interneten és a való életben egyaránt.
Mindenkivel úgy bánnak, ahogyan engedi! (...) Ha azt akarod, hogy mások változtassanak ezen a viselkedésükön, először saját viselkedéseden változtass! Milyen viselkedéseden? Hát azon, hogy hagysz magaddal így bánni.
Néha úgy érzem: nincs remény! Sokszor úgy tűnik: nincs kiút! De mindig azt mondom, hogy: Én nem félek és nincs semmi baj!
Facebook
Pinterest