Idézetek a küzdésről
Ennyi év alatt az ember megtanul mindent. Megtanulja, hogy mindenért meg kell dolgozni, hogy mindenért meg kell küzdeni. Hosszú az utunk, hosszú a közös utunk, amin most már régóta együtt járunk, de tanulunk közben emberséget, tanuljuk azt, hogy figyelni kell a másikra. Ez egy hosszú út, de a mi utunk.
Milyen csodálatos lény az ember, hogy elviseli az elviselhetetlent!
Az a lényeg, hogy át tudjuk-e vészelni a durva helyzeteket, a váratlan hullámvölgyeket. Mert higgyék el, az alagút végén pislákoló fény megéri, hogy mindenen átgázolva elbukdácsoljunk odáig. Mert ami ott vár ránk, azt soha nem felejtjük el.
A fát, mely küzdés nélkül nő, Éri napfény, ég, levegő, A síkságon kinn terpeszkedik, Az eső reá mindig esik, De nem lesz soha erdők királya, Satnya az élete, satnya a halála... A jó erős szálfa nem nő könnyedén, Csak ha minél jobban cibálja a szél.
Visszanézve nem találom magamban az érdemszerző mivoltot. Eldobott kőnek tekintem magamat, amelyik nem lett büszke arra, hogy repül, hiszen eldobták. A Példabeszédek Könyve jutott eszembe: "A harcra a lovat felnyergelik ugyan, de a győzelmet az Úr adja." Ez pontos és szép megfogalmazása annak, hogy vannak tennivalóink, de a dolgok kimenetele nem a mi kezünkben van, nekünk csak a hűséget kell szolgáltatni, hogy Isten a legjobban rendezze életünket.
Akárhányszor elestem, mindig tudtam, fel kell kelnem. Akárhányszor felkeltem, megtanultam, hogy kell esnem.
Az ember veszendő. Lehetséges; de vesszünk el úgy, hogy ellenállunk, és ha meg kell semmisülnünk, ne tegyünk úgy, mintha azt hinnénk, hogy ez valami fényes igazságosság.
Az emberi szellem a bajban a legkülönösebb módokon segít magán.
A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük.
Mindenkinek megvan az oka, amiért harcol. Néha magadnak kell lerendezned, különben nem tudsz előre haladni.
Születésünktől fogva szabadok vagyunk. Akik ezt el akarják venni tőlünk, legyenek bármilyen erősek, engem nem érdekel. A lángoló víz, a jeges tájak... egyik sem érdekel! De az lehet a világ legszabadabb embere, aki látta mindezeket. Küzdj! Ez olyasmi, amiért az életemet is adnám. A világ odakint talán félelmetes hely, de ez nem számít. Talán kegyetlen hely, de ez lényegtelen. Küzdj!
Öntsél mindent a földre! Szabad az ég fölötted. Ami lefele húzna, Ott van már mögötted.
Holnap új élet indul. Túlélem az éjszakát. Szemtől szemben az árral. Úszom a másik partra át.
Az élet ökle gyomorszájon vágott. Hol van a bátorságod? Ne hidd másnak el, hogy kevés vagy, mert elfogy az erőd napról-napra! Ha nem állsz újból talpra.
Néha eljön a pillanat, mikor sorsára kell hagynod valamit, hogy valami mást megóvhass. (...) Másokat kell felfalnod, ha élni akarsz.
Facebook
Pinterest