Idézetek a küzdésről
Olyan életet élünk, amelyet nehéz élni. Cselekedeteinket nem mindig tudjuk a dolgokról támadt látomáshoz igazítani. (Azt hiszem, megpillantottam sorsom színét és máris szétfoszlik a tekintetem elől.) Fáradozunk és küzdünk, hogy visszanyerjük a magányunkat.
Hogy a hiábavalóság mit vesz el a lázadásomból, azt nem látom, azt viszont érzem, amit hozzáad.
A szenvedés nem ruház fel jogokkal.
Az ember úgy is szembenézhet a véggel, hogy nem adja be a derekát a halálnak.
Értettem s féltettem mindent, ami van, De néztem és éreztem, vagyunk még annyian, Akik azt látják s gondolják úgy, ahogy én, Ha sorba kell állnunk, hát álljunk az elején.
Az élet nem arról szól, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne vagy amit megálmodott. Közel sem! Az ember csalódik, félreismer, rosszul dönt, és még sorolhatnám a bajokat. Ezek elől a menekülés nem a dac, hanem a felismerés és a problémák megoldása, akár kibeszélésükkel.
Nem kell mindig mindenkinek boldognak lennie. Igazából erre senki sem képes. Meg kell tanulnunk kezelni az élet valóságát.
Az emberek többnyire nem azon harcban vesznek el, melyet külviszonyaikkal, hanem abban, melyet önmagukkal küzdenek, s ki ezen túl van, habár lassú léptekkel, de szüntelen haladni fog a pályán, melyet választott.
Mindig van egy jól ismert megoldás minden emberi problémára - elegáns, tetszetős, és rossz.
Semmi nem lesz többé Olyan, mint rég, A múltam elmúlt, és mielőtt A jövőmet elvennéd, én Nem hagyom magam, Felállok újra meg újra, ha kell, Bárki bármit mondjon, Engem már nem érdekel!
Az út, amit meg kell tenned, Ha belekezdtél, hát meg kell enned. Mindent, amit magadnak főztél, Vesztes vagy, hiába győztél, A harc még nem ért véget... benned.
Az életet az teszi nehézzé, hogy a problémákkal szembenézni és azokat megoldani fájdalommal jár. A gondok, természetük szerint, kelthetnek csalódást, szomorúságot vagy magányérzetet, bűntudatot, megbánást, haragot, félelmet vagy szorongást, gyötrődést vagy kétségbeesést. Ezek az érzelmi állapotok kellemetlenek, gyakran roppant kellemetlenek, gyakran fölérnek a fizikai fájdalommal, néha a fizikai fájdalom legrosszabb fajtáival is. Végül is pontosan e fájdalom miatt nevezzük problémának azokat az eseményeket vagy konfliktusokat, amelyek a fájdalmat kiváltották. S miután az élet problémák végtelen sorozata, mindig nehéz marad, s éppúgy tele lesz fájdalommal, mint örömmel.
Az életben adódó problémákat csak úgy oldhatjuk meg, ha megoldjuk őket. Ez a megállapítás talán hülyének és tautologikusnak tetszik, lévén magától értetődő. Mégis, az emberiség túlnyomó többsége nem képes fölfogni.
Egy dolgozó méh könnyebb, mint egy virágszirom és a saját súlyánál nagyobb terhet is elbír, de pár hét után el is pusztul. Vannak dolgok, amiket csak érzések nélkül lehetséges túlélni.
Arra van szükségem, hogy újra és újra emlékeztessem magam a napok időlegességére, és hogy győzködjem magam: ha a tegnapot túl bírtam élni, a mát is túl fogom.
Facebook
Pinterest