Idézetek a küzdésről
Legyen bárki is a legjobb megoldás megtalálója, az biztos, hogy ő volt az, aki előtte a lehető legjobban határozta meg a problémát.
Az élet csupa szenvedés és fájdalom. Az emberek folyton csak bántani akarnak, nem szerethetsz senkit és semmit, mer' elveszik tőled vagy tönkrezúzzák, te pedig egyedül maradsz és szüntelenül harcolnod kell, szüntelenül menekülnöd, hogy életben maradj.
A problémák többségének legalkalmasabb megoldási módja, ha elindulunk mindkét végük felől, abban a reményben, hogy a két okfejtés középen összetalálkozik.
A felhők, bármilyen sűrűek és bármennyire is megingathatatlannak tűnnek, a hitet mutatják meg, és azt, hogy valami még vár ránk.
Hallani zúgó szavát a szélnek, halálos télből üzen az élet, égi tüzekből földre születtem, vagyok legyőzve legyőzhetetlen.
Ha nincs Isten, akkor végképp nincs mibe kapaszkodni itt. Akkor ez végképp csak egy cső. Ő pedig... megbocsát. Azt mondja: tűrj. Most tűrni kell, de van miért. Igen, az emberek szenvednek, az emberek meghalnak. De ez nem ennyire egyszerű. Ez próbatétel. Teljesíteni kell. Nem bemocskolódsz közben, hanem megtisztulsz.
Mindig az új és váratlan szituációk mutatják meg az ember stabilitását, tehát azok a helyzetek, amikor kilép a komfortzónából.
A sebhelyek olyanok, mint a csatában szerzett sérülések, a maguk módján gyönyörűek. Megmutatják, min mentél keresztül és milyen erősen kerültél ki belőlük.
Van, amit csak harccal lehet mások tudtára adni. Például azt, hogy mennyire komolyan gondolod.
Érett problémákkal küszködő Éretlen ember: Pontosan ez az emberi élet.
Tettem, amit tettem, hittem, amit hittem, ha nem volt, aki vigyen, hát magamat vittem.
Némelyikünknek a testén van látható sebhely; ha ránézünk, emlékeztetnek az emberpróbáló útra, amin végigmentünk. Sokunk sebhelyei azonban láthatatlanok - olyan csaták metaforái, amiket megvívtunk és megnyertünk.
Az élet nagyon nehéz, de megéri küzdeni a fájdalommal. Sokkal többet jelent mindenféle érzelmet megélni, mint egyáltalán semmit sem érezni.
Aki kikecmergett a kétségbeesés és a gyász szakadékából, az nem ugyanaz a személy, mint aki belezuhant.
Van olyan képesség, amely elviselhetővé menti a mocskosat, emberivé az elviselhetetlent, amely egymáshoz vezeti az arra érdemeseket, megértést kínál az együtt töltött időben, védelmet az élet rossz óráiban.
Facebook
Pinterest