Idézetek a küzdésről
Néha éppen a tökéletességre és minden kézben tartására való törekvésünk miatt nem jutunk sehova!
Az emberi elme csupán egy bizonyos határig képes megbirkózni a dolgokkal, és amint átlépted ezt a határt... hogy is fogalmazzak? Mintha egy szobor újra az eredeti márvánnyá alakulna vissza: úgy vésheted és formálhatod, mintha a korábbi forma nem is létezett volna.
Mivel ez a te utad, végigküzdeni neked kell, bármilyen nehéz is. Szembe kell nézned a kikerülhetetlen nehézségekkel, mélypontokkal, kihívásokkal.
Megpróbáltatás? Nem. Kihívás! Ha visszanézek, már tudni fogom, nem olyan nagy az a hegy. Csak mikor felfelé ballagok, és fogytán a levegő, akkor lenne jó visszafordulni.
A gonosznak egyvalamire van szüksége, hogy uralkodhasson: arra, hogy az igaz emberek ne tegyenek semmit. Az ember nem hagyhatja annyiban. Harcolnunk kell azért, amiben hiszünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy passzívak legyünk, és nem szabad arra várnunk, hogy mások cselekedjenek helyettünk. Ha úgy érzed, hogy oda kell állnod valami mellé, nem habozhatsz, még akkor sem, ha ehhez bizonyos keménységre van szükség.
Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon kívül. Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal, legyenek azok bárhol is. Kimászunk belőlük, vagy elmerülünk bennük? Megoldjuk őket, vagy vergődünk? Egyszerűen szólva: képesek vagyunk-e a fejlődésre, változásra, vagy megrekedünk?
Nem az a hős, aki sárkányokat öl meg, hanem az, aki egyensúlyban van. Aki kidekázza, hogy kívül-belül mindenből pont annyi legyen benne, amennyi a harmonikus létezéshez szükséges. Ez tényleg heroikus feladat. Viszont ebben az értelemben mindannyiunk előtt nyitva áll a hőssé válás nagyszerű lehetősége. Még a legnehezebb életválságokban is.
Magunknak kell megtalálnunk azokat a kapaszkodókat, amelyek kivezetnek bennünket az árból, a sodródásból, hogy partot érve levethessük rókabőrünket, és megszáradhassunk.
Életválságokban elkerülhetetlenné válik gondolkodásunk tüzetes, önbecsapásoktól mentes vizsgálata. Sokszor kiderül, hogy a valóság téves érzékelése, a valósággal való kapcsolat elveszítése, egy hosszú ideje fennálló, megoldatlan lelki probléma vagy az érzelmi mérgekkel való telítődés vezetett a válság kialakulásához.
Kerülj közelebb Istenhez, támaszkodj rá jobban, állj szilárdabban, mert a próba végeztével ő nagyszerű dolgokat tartogat számodra!
Az aranyat tűzben tisztítják, és amikor Isten minket akar tisztítani, tüzes próbákat alkalmaz. Semmi sem teszi ragyogóbbá jellemedet és elkötelezettebbé szívedet, mint a nehézségek.
Sem a végtelen sivatag, sem az eget ostromló bércek, sem a legmélyebb tenger, Sem szavak, könnyek vagy néma félelem, Nem tarthat vissza semmi sem, hogy hozzád visszatérjek.
A győztesek azokból a vesztesekből lesznek, akiknek már elegük van a vesztésből, akik úgy döntenek, hogy még egyszer talpra állnak, akárhányszor ütik is ki őket.
Soha, soha, soha ne add fel! Álmaid és céljaid megérik a küzdelmet, megérnek bármekkora árat, bármilyen hosszú várakozási időt.
Ha nagy a gond, az ember bármit megtesz.
Facebook
Pinterest