Idézetek a küzdésről
Az ember életében gyakran kerül nehéz helyzetbe, de kiúttalanba soha. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a kiút mindig az általunk kívánt irányba mutat (...). Emberi jogunk mindazonáltal az, hogy éppen a kívánatos irányban keressük a kiutat.
Nincs olyan gépezet, amely megálljt parancsolhat az ember akaratának.
A magam katonája lettem, vállalom a harcot, ha kell; fütyülök minden kínra és csak lelkem nyugalma érdekel.
Nem tudod megváltoztatni, ami történt, amit tettél vagy amit veled tettek. De dönthetsz, hogy most hogyan élsz.
Az számít, amit megtettél, nem az, amit nem. Könnyebb meghalni, mint élni. Tudom, hogy Auschwitzban meghaltak emberek, dokumentálva van, főleg szegény gyerekek, akik folyton arra vártak, hogy jöjjön valaki, de nem jött senki. Minél inkább a külvilágra támaszkodsz, annál mélyebbre süllyedsz a depresszióban. A függőség a depresszió melegágya.
Néha el kell odázni a problémákat, hogy megerősödjön a lélek.
Az emberek jelentős része a hiúság és a becsvágy közé szorulva könyökkel-nyelvvel igyekszik "előre", de ez nem lehet az Ember útja. Nem lehet, vagy ha lehet, nem érdemes úgy élni, hogy az ember mindig arra hajlik, amerre a szél dönti. Kegyelemben csak az részesülhet, aki képes arra, hogy önmagát vállalja... ha kell, mindenkivel szemben.
Amikor azt hiszed, hogy már a padlón vagy, akkor még rád hajt két tank meg három űrhajó.
Aki küzdelemre vállalkozik nyakig a műtrágyában, maga is bemocskolódik óhatatlanul.
Ha egy problémára nem találod a választ, mindig van egy egyszerűbb probléma, amit viszont meg tudsz oldani. Azt találd meg!
Életem vitorlása a tenger habzó hullámain hánykolódik, én pedig próbálom egyensúlyba hozni a hajót: az életemért küzdök.
A legnehezebb megtalálni a helyes irányt, hiszen legszívesebben az ismert ösvényen tennénk meg az utat, kibekkelnénk a szituációt, és nem csak erre vágyunk, de ezt is tesszük. A megúszásra hajtva meg is úszunk. Ideig-óráig. Aztán jön a lavina, és elsöpör mindent, ami az útjába kerül, mi pedig általában későn vesszük észre, hogy óriási a baj, hogy könnyen belehalhatunk.
Az élet mindig nagy tanítómester. Sokszor hisszük azt, hogy igazságtalanul állít akadályt vagy új kihívást elénk, pedig mindig a fejlődésünket szolgáló személyt vagy nehézséget gördíti az utunkba.
Nem hiszek a sorsszerű történésekben. A tettekben hiszek. Magamban hiszek. Abban, hogy ha valamit szeretnék elérni, azért küzdeni kell. Keményen. És ha küzdök, akkor annak lesz is eredménye. Lehet, hogy évek telnek el addig, de előbb-utóbb meglesz az eredménye.
Ne sírjon a szád, ha követ dobnak rád, Tornyot építs a kövekből, erődöt a lelkedből. Lételem a küzdelem, siker és bukás, Az éjszakában tudod meg, milyen a ragyogás.