Idézetek a küzdésről
Átok, sirás hiába itt, mi haszna van? Harcold keserves napjaid panasztalan. Panaszod únott és sivár - nem érdemes! Ha nem hallgat rá senki már, magadra vess. Magad vagy ős ellenfeled ki földre gyűr Isten sem törődik veled, hallgatva tűrj!
A problémák egyszerre jönnek. A megoldások viszont szakaszosak.
Ilyen az élet: pofára esel, de menni kell tovább, senki se vigasztal.
Pofára kell esni, hogy megtanulj egyedül felállni.
Nem lehet egy szörnyű szomjúságot úgy oltani, hogy az ember odaáll egy hatalmas tölgy alá, és vár, hogy egy esőcsepp véletlenül a nyelvére hulljon.
Forró napon nincs értelme gumi vasvillával hegynek felfelé tolni a trágyát.
A taktika abban áll, hogy az ember tudja, mit kell tennie, ha van mit tenni. A stratégia pedig abban, hogy az ember tudja, mit kell tennie, ha nincs mit tenni.
Minden, amiből később profitálni akarunk, áldozatokkal jár.
Vannak csapások - főleg, amelyek az esküvő előtti hónapban sújtanak le -, amiket gondolkodás nélkül a később feldolgozandó sokkhatások polcára kell tenni.
Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon.
A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.
Nagyon igaz, hogy mi magunk vagyunk bajaink fő oka, ez azonban cseppet sem segít rajtunk: szembe kell néznünk velük.
Ha egy pici dolgot megpöckölsz, az le tud rombolni mindent. Egy csikktől le tud égni az erdő. És bár a föld felperzselődése egyfelől pusztulás, magában hordozza az újrakezdés lehetőségét is, hiszen utána újult erővel sarjad újra az élet.
A kérdés mindig úgy szól, hogy miként kezelsz egy reménytelennek tűnő helyzetet: vagy beletörődsz a körülményekbe, vagy nem hagyod magad, és csak azért is megtalálod a megoldást!
Ha mindig a végső megoldásra várnánk, akkor soha nem érnénk el semmit.
Facebook
Pinterest