Idézetek a küzdésről
Az ember egyetlen méltósága abban áll, hogy makacsul lázad a sorsa ellen.
Nem hiszek a döntetlenben. Az csak egy kibúvó azoknak, akik félnek veszíteni.
Nem az tökéletesíti az embert, hogy a hegy tetején van, hanem az, ahogy felmászott oda.
Úgy tartják, az alagút végén fény vár minket. De először át kell jutnunk a sötétségen.
Gyakran kerültem veszélyes helyzetekbe, amikor erőt vett rajtam a félelem, de ez sosem bénított le, inkább ösztönzően hatott rám, hogy legyőzzem az utamba került akadályokat. Nem voltak rendkívüli adottságaim, de volt elegendő erőm, eltökéltségem és kitartásom, hogy szembenézzek a kihívásokkal, és az esetek többségében sikerült is megfelelnem nekik.
Találkoztam rákos és leukémiás gyermekekkel, olyanokkal, akiknek minden levegővételért meg kellett küzdeniük, akik diabéteszesek voltak, vagy dialízissel kezelik beteg veséjüket, míg nem találnak egy donort, akinek veséjét átültethetik, amíg nem késő. Ezek a gyerekek kivétel nélkül olyan méltósággal és gráciával szembesültek helyzetükkel, ahogyan hasonló esetben egyetlen felnőtt sem tenné. Sokszor láttam, hogy nem is annyira önmagukkal, inkább szüleikkel és testvéreikkel törődnek. Ezek a gyerekek mindent tudtak a nemről, és nagyon is megértették, milyen tisztességtelenek a korlátaik.
A nehézségekben a tanulásra kapott esélyt lásson, ahelyett, hogy miattuk elveszítené a motivációját.
Tekintse a nehézségeket kihívásnak, és fordítsa őket hasznára.
Nem mindenki áldozat, aki elbukott, és nem mindenki akar kimászni a veremből - noha sokan megteszik, és sokaknak sikerül.
A problémák sosem fogynak el, csak lecserélődnek, és/vagy felsőbb kategóriába lépnek.
Hosszú távon a maratont lefutni nagyobb öröm, mint felfalni egy egész csokoládétortát. Gyereket felnevelni nagyobb öröm, mint a videojátékot nyomkodni. Nadrágszíjat összehúzni és barátokkal közös kisvállalkozást beindítani nagyobb öröm, mint új számítógépet vásárolni. Ezek a tevékenységek sok stresszel járnak, fáradságosak és gyakran kellemetlenek, valamint folyamatosan szállítják a problémákat, ennek ellenére életünk legjelentőségteljesebb és legboldogabb pillanataival ajándékoznak meg. Kínnal, harccal, sőt haraggal és reménytelenséggel járnak - ám amint egyszer megvalósítottuk őket, párás szemmel idézzük fel emléküket az unokáknak.
Egy napon, ha majd visszanézünk, a küzdelem éveit látjuk a legszebbeknek.
Ha megakadsz egy problémánál, ne ülj ölbe tett kézzel, és ne töprengj rajta, hanem menj neki és csináld! Még ha nem is tudod, mit csinálsz, előbb-utóbb bejön a helyes válasz pusztán attól, hogy dolgozol.
Igen gyakran az ember maga torlaszolja el a megoldás felé vezető utat.
Ha az embernek nincs más esélye, előbb-utóbb utat talál a kerítésen át - akár felette vagy alatta.
Az ember egyetlen méltósága abban áll, hogy makacsul lázad a sorsa ellen.
Nem hiszek a döntetlenben. Az csak egy kibúvó azoknak, akik félnek veszíteni.
Nem az tökéletesíti az embert, hogy a hegy tetején van, hanem az, ahogy felmászott oda.
Úgy tartják, az alagút végén fény vár minket. De először át kell jutnunk a sötétségen.
Gyakran kerültem veszélyes helyzetekbe, amikor erőt vett rajtam a félelem, de ez sosem bénított le, inkább ösztönzően hatott rám, hogy legyőzzem az utamba került akadályokat. Nem voltak rendkívüli adottságaim, de volt elegendő erőm, eltökéltségem és kitartásom, hogy szembenézzek a kihívásokkal, és az esetek többségében sikerült is megfelelnem nekik.
Találkoztam rákos és leukémiás gyermekekkel, olyanokkal, akiknek minden levegővételért meg kellett küzdeniük, akik diabéteszesek voltak, vagy dialízissel kezelik beteg veséjüket, míg nem találnak egy donort, akinek veséjét átültethetik, amíg nem késő. Ezek a gyerekek kivétel nélkül olyan méltósággal és gráciával szembesültek helyzetükkel, ahogyan hasonló esetben egyetlen felnőtt sem tenné. Sokszor láttam, hogy nem is annyira önmagukkal, inkább szüleikkel és testvéreikkel törődnek. Ezek a gyerekek mindent tudtak a nemről, és nagyon is megértették, milyen tisztességtelenek a korlátaik.
A nehézségekben a tanulásra kapott esélyt lásson, ahelyett, hogy miattuk elveszítené a motivációját.
Tekintse a nehézségeket kihívásnak, és fordítsa őket hasznára.
Nem mindenki áldozat, aki elbukott, és nem mindenki akar kimászni a veremből - noha sokan megteszik, és sokaknak sikerül.
A problémák sosem fogynak el, csak lecserélődnek, és/vagy felsőbb kategóriába lépnek.
Hosszú távon a maratont lefutni nagyobb öröm, mint felfalni egy egész csokoládétortát. Gyereket felnevelni nagyobb öröm, mint a videojátékot nyomkodni. Nadrágszíjat összehúzni és barátokkal közös kisvállalkozást beindítani nagyobb öröm, mint új számítógépet vásárolni. Ezek a tevékenységek sok stresszel járnak, fáradságosak és gyakran kellemetlenek, valamint folyamatosan szállítják a problémákat, ennek ellenére életünk legjelentőségteljesebb és legboldogabb pillanataival ajándékoznak meg. Kínnal, harccal, sőt haraggal és reménytelenséggel járnak - ám amint egyszer megvalósítottuk őket, párás szemmel idézzük fel emléküket az unokáknak.
Egy napon, ha majd visszanézünk, a küzdelem éveit látjuk a legszebbeknek.
Ha megakadsz egy problémánál, ne ülj ölbe tett kézzel, és ne töprengj rajta, hanem menj neki és csináld! Még ha nem is tudod, mit csinálsz, előbb-utóbb bejön a helyes válasz pusztán attól, hogy dolgozol.
Igen gyakran az ember maga torlaszolja el a megoldás felé vezető utat.
Ha az embernek nincs más esélye, előbb-utóbb utat talál a kerítésen át - akár felette vagy alatta.
Facebook
Pinterest