Bogomil Rajnov

Ha az ember úgy él, hogy egyedül arra gondol, hogy meg fog halni, akkor mi értelme élni?

Az emberek gyakran sok szobára vágynak, anélkül hogy tudnák, mit kezdjenek velük. Az ember általában ideje javát egyetlen szobában tölti, tehát az a fontos, hogy ez elég tágas és kényelmes legyen.

Jár az óra. Könyörtelenül telik az idő. Az élet egy nappal rövidebb, de ‒ minden rosszban van valami jó ‒ egy nappal közelebb vagyunk a fizetéshez.

A magány általában álmodozásra hangolja az embert.

A tehetség azonban (...) zavaros dolog. Ahhoz, hogy megértse az ember, van-e vagy nincs, éveknek kell eltelni; aztán meg talán olyan kevés az a középszerű, akit tehetségnek tartanak, és akit a barátai a lapokban tömjéneznek?

Nem szép dolog, ha az ember önmagát siratja.

Az emberek olykor még akkor is, amikor a legőszintébbek, vészjóslóan felnagyítják felebarátaik fogyatékosságait. A filozófia nyelvén szólva, az objektív dolgok meglehetősen szubjektíven tükröződnek. Ezért minél több negatívum halmozódik fel egy egyén ellen, annál inkább növekszik az emberben a vágy, hogy személyesen is megismerkedjék ezzel az egyénnel, és kiismerje, vajon valóban annyira negatív alak-e.

A hazugság, miként az igazság is, a legkülönfélébb hanglejtéssel mondható. Azonban némi szakmai gyakorlat után nem nehéz kideríteni, hogy az előtted álló ember mikor hazudik, még akkor is, ha a tekintete olyan tiszta és ártatlan, mint a kis Jézusé. Az a nehezebb, hogy megállapítsa az ember, milyen céllal hazudik a szemben álló, mert nem mindenki feltétlenül gyilkos vagy tettestárs, aki nem mond igazat.

Ha bizonyos dolgokról lemondunk, akkor azokat másokkal kell helyettesítenünk. Máskülönben az ember azzal a szándékkal, hogy új életet kezd, kitakarítja a szobát, s mivel nincs már több takarítani való, lefekszik, és elpusztul az unalomtól. Vagy, ami még valószínűbb, visszatér a régi életmódjához.

Az ember mindig csinálja az ellenkezőjét annak, amit mások javasolnak, s akkor nem fog tévedni. Ez az én alapelvem. Azért, mert mindenki a saját érdekét nézi, és nem a másét.

A fiatalság maga az élet.

Az ember, (...) olyan, mint a gép: ritmusra és egyenletességre van szüksége. Különben bedöglik.

Az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt.

Elég, ha egy kicsit nyugodtabban szemléli az ember az életet, máris felfedez valami vigasztalót még a nehéz helyzetekben is.

Az ember életében gyakran kerül nehéz helyzetbe, de kiúttalanba soha. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a kiút mindig az általunk kívánt irányba mutat (...). Emberi jogunk mindazonáltal az, hogy éppen a kívánatos irányban keressük a kiutat.