Idézetek a küzdésről
Verseny. Különböző embereknek mást és mást jelent. Legyen az baráti versengés vagy élet-halál harc - a végeredmény ugyanaz. Mindig lesznek győztesek, és mindig lesznek vesztesek. A trükk persze az, hogy tudjuk, melyik csatát vívjuk meg. Ugyanis minden győzelemnek ára van.
Én nem tudom, ki győz e viadalban, hogy győztes-e, ki fent áll a magasban, s hogy elbukott-e mind, ki lent a mélyben, sárban taposva nyög nagy szenvedésben, és nem tudom, kit illet a gyalázat, gyalázatos-e, akit meggyaláztak, avagy a kéz az, amely fojtogat? Lázongó szívvel hordom sorsomat!
Meg kell tanulni elviselni és feldolgozni bizonyos mennyiségű stresszt és agressziót, mert a felnőttéletben ez (...) az a képesség, ami megvéd és a konstruktív megoldásokat biztosítja.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet; naponta föl lehet zuhanni a csúcsra! Az ember, úgy látszik, avégre termett, hogy mit elért: keresse újra s újra...
Így volt ez mindig egész életemben; gyakran sodródtam a szakadék szélére, de sohasem zuhantam bele.
Soha nem törődöm bele harc nélkül egy visszautasításba.
Édes mindegy, hogy megnyerem-e az Avery-ösztöndíjat vagy sem. (...) Mindent megtettem érte, ami erőmből tellett, és lassan kezdem megérteni, mit is jelent az, hogy a "részvétel a fontos". A próbálkozás és győzelem után az a legjobb, ha a próbálkozás ellenére mégis kudarcot vallunk.
Ha kicsi a kockázat, a nyeremény is csekély.
Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tűnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tűnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak.
Mostanra már úgy gondolom az az igazi a vitéz aki estéből újra fölkel esendő mégis messze néz.
Van valami bennünk, ami a legnagyobb szükségben is fenntart bennünket és képessé tesz, hogy a legsúlyosabb körülményeket is elviseljük, s ez a valami az a bizonyos isteni szikra, mely mindenkinek ott parázslik a lelke mélyén - a vigasztaló, a gyógyító - csak fel kell ébreszteni.
Senki sem szenved igazságtalanul. Gyötrelmeink oka messzi múltunkban gyökeredzik. Küzdelmeink, vergődéseink, életünk keresztútja vezeklés, de egyszersmind megtisztulás is. Semmi sem fejleszti annyira a lelket, mint a lelki szenvedés, semmi sem tisztítja meg jobban az anyagiságtól, mint a testi gyötrelem. A szenvedés tehát a mi Mesterünk, épp ezért a legfőbb szerepet játssza életünkben mindaddig, míg lelkünk annyira meg nem világosodott, hogy nem szorul többé a kínok ostorára.
A házasságban olykor hatalmas sziklákat látsz magad előtt tornyosulni, rájuk nézel, és legyőzhetetlen akadályoknak véled őket. Viszont (...) erőt kell venned magadon, és túl kell rajtuk lépned. (...) Visszatekintve, az oly magasan tornyosuló sziklákat már észre sem veszed, csak gyönyörű, sima, virágos mezőként látod a múltadat.
- Semmi kétség (...), maga inkább megküzdene egy nőért, semhogy küzdeni engedné! - Meg hát. Ha magáért küzd, olyan a nő, mint a kutya a tükör előtt, indulatba jön saját képmásától.
David Herbert Richards Lawrence
Ha oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra, és boldog leszek.
Facebook
Pinterest