Idézetek a küzdésről
A gyáva faj, a törpe lelkek... Nem tudják, amit mi tudunk. Míg ők a tegnapot alusszák, mi a holnap felé futunk. Új hajnal ví a régi éjjel s a ma küzdelmükből terem és bármilyen sötét az éjjel, a hajnalé a győzelem!
Néha olyan tökéletes az élet, nem? Muszáj, hogy az legyen, hogy feledtesse a nehézségeket, melyeket elénk gördít. Meg kell tanulni járni, megtanulni beszélni, fel kell venni azt a nevetséges kalapot, amit a nagyitól kaptál. Nincs beleszólásod a dolgokba. Aztán ahogy idősödsz, megválaszthatod, hogy milyen kalapot vegyél fel, de azt nem, hogy mit tesznek a fasírtba a menzán, vagy hogy szerelmes leszel-e. Történnek dolgok. És meg kell birkózni velük.
Szerelmi leckék hitetleneknek c. film
Bárki elbújhat. De szembenézni a dolgokkal, átrágni magad rajtuk, ez az, ami erőssé tesz.
Az embernek nem pusztán a természettel, hanem a maga alkotta társadalom problémáival és az önnön lelkében lévő ismeretlen erőkkel is meg kellett küzdenie.
Adott a cél és az eszköz, a kiszabott feladat; az ember felemelkedik a legsúlyosabb, legalacsonyabb felhők fölé, kezével fényes és feszes héjat érint, ez a mennyezet; vannak további mennyezetek is, egyre világosabb, egyre vékonyabb héjak, és lehet, hogy egészen fenn az ég kékje van.
Ha valami azért nem lehet elég jó, mert ennyi pénz van rá, akkor kompromisszumot kell kötni. De ha valamiért lehet harcolni, akkor meg nem szabad kompromisszumokat kötni.
Az emberiségnek története során s létének minden pillanatában ki kellett küzdenie, meg kellett teremtenie önnön szabadságát, biztonságát és méltóságát egy veszélyekkel s félelmekkel teli univerzumban.
Az ember szeret végigmenni azon az úton, amit maga választott. Akkor is, ha számtalan buktató várja, ha a keserűség könnyeit is kell nyelnie útközben, ha a kétségbeesés számtalanszor térdre rogyasztja, ha elátkozza százszor is, hogy útra indult. Minden keserű pillanat önmaga becsülésének a lehetőségét gazdagítja.
Ha az ember külső és belső démonaitól - a háborúktól, a testi-lelki nyavalyáktól, az értelem terheitől - nem próbálna megszabadulni, saját halálos ítéletét írná alá.
Nem úgy tekintek magamra, mint egy szegény sorsú gettólakóra, aki boldogult az életben. Úgy tekintek magamra, mint aki korán megtanulta, hogy felelős ömagáért, és akinek kötelessége volt boldogulni.
Nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal nehezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor még tudsz is valakinek segíteni.
A bennünket érő próbák felfedik igazi mivoltunkat, megmutatják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e.
Ami történt, megtörtént, de nem bánom, hogy annyi gonddal kellett megküzdenem, mert ezeknek köszönhetem, hogy eljutottam oda, ahova akartam.
Van a világon rossz, ami elől elég kitérnünk, de van olyan is, amellyel szembe kell fordulnunk, vagy ellenkeznünk.
Minden ütközet képlékeny valami. Az győz, aki rugalmasabb és alkalmazkodik az új helyzethez.
Facebook
Pinterest