Idézetek az időről
A múltat még Isten sem változtathatja meg.
Óriás fekete ökrök róják az utat - a múló évek, Isten nógatja, ösztökéli őket, S én összeroppanok patájuk alatt.
Ó, bárcsak meg tudna lenni az ember alvás nélkül, vagy legalább a napok hossza duplázódna meg, hogy legyen időm mindent megnézni és megtapasztalni, amit csak lehet, s aztán arra is jusson pár óra, hogy mindezt átgondoljam, s benyomásaim itt-ott csillogó tavacskákban összegyűlve, kanyargó folyóként áradjanak szét a lelkemben, majd más gondolatokkal elegyedve haladjanak valamely végső, fennkölt tanulság felé!
Voltam már egyszer házas és többször szerelmes is, akkor mind az igazinak tűnt. Aztán ahogy az emberek változnak, változik a véleményük is.
Az embernek nagyjából hetven éve van ezen a földön, vagy annyi se. Ez elég kevés idő ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hogy rosszul érezzük magunkat, és bent ragadjunk olyan helyzetekben, amelyek akár százszázalékosan rosszak.
Ketyeg az óra... pontosan másodpercenként. Jelzi a múló időt. És ha hallod ezt a monoton ketyegést, ha számon tartod a napokat, órákat, perceket, ha pontosan tudod, mikor és mit tettél és teszel, akkor megfeledkeztél a legfontosabbról: az életről.
Az idő nem más, mint lét és nemlét kapcsolata.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat. Aztán történik valami, és hirtelen ott állunk, és olyan szavakra gondolunk, mint a ha.
Magasan északon, a Svithjodnak nevezett földön, áll egy szikla. Száz mérföld magas és száz mérföld széles. Minden ezer évben egyszer odajön egy kismadár, hogy megélesítse a csőrét a sziklán. Ha majd a szikla ettől elkopott, akkor múlott el az örökkévalóságnak egyetlen napja.
Semmi sem tart örökké - az informatika világában pedig fokozottan érvényes ez az elv.
A "jövő" valójában egyes számban nem létezik. Számtalan, előre láthatatlan jövőről beszélhetünk csak, amelyek képesek minden alkalommal meglepetést okozni.
A múlt fontos igazságokra tanít minket. Természetesen helytelen, hogy a kiskamasz Ábrahám kivágta a fát - ráadásul az élet fája volt, segítségével legyőzhettük volna a halált. De ez a múlt. Nyitott szívvel fogadni az idő múlását, különösen, ha megöregedtünk, anyaggá visszaválni... Hát nem érdekes? Addig pedig óvni a maradék életet. Mondja, van ennek az egésznek egyáltalán értelme?
A származását, a kezdeti életkörülményeket senki sem tudja megváltoztatni. Mégis mindenkinek ki kell nőnie a gyerekkorból, hogy valami új léphessen a helyébe.
A szenvedés soha nem átmeneti annak, aki nem hisz a jövőben.
Mindig sietünk, soha sincs időnk semmire. Aztán visszatekintünk, azt sem tudjuk, hová szórtuk el a napjainkat. (...) Tanulhatnánk elődeinktől, a sok munka és a szegénység ellenére megadták a módját, hogy jól érezzék magukat.
Facebook
Pinterest