Idézetek az időről
Ha minden perc egyformán lehetne csigaházam, a fogyó idő sem roppanthatna össze.
Amikor egy jelentős esemény kibillent bennünket addigi életünkből, az idő egyszerre egyetlen ponttá zsugorodik össze, amit az istenért sem akarunk elengedni, ugyanakkor a pillanat, amelyet, tegyük fel, harmincnégy, most már harmincöt, harminchat másodperccel ezelőtt éltünk át, végtelenül távolinak látszik. Már-már úgy tűnik, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá.
Az idő természetes úton gondoskodik arról, hogy ne egyszerre történjen minden. Amíg be nem bizonyítanak valami mást, így múlik az idő.
Az időhöz türelem kell.
A határidőnaplóm a hajcsárom.
Az idő nem csak a jövőt lopja el, a múltat is.
Az idő! - ki tartja fel? Élvezni, míg szárnyra nem kél, Gyors futtában fogni el: Szived tőle így remélhet Kéjt mit máskép meg nem ád... - Sebes vándorút az élet, Hintsük rózsákkal be hát!
Oly sok minden van, amiről lemaradunk amiatt, hogy az idő foglyai vagyunk. De az élet maga az idő, és semmi más.
Add a végtelenséget bármihez, (...) és a poklot kapod.
Nincs jó módja az időpazarlásnak. Az időpazarlás mindig időpazarlás.
Az emberek számára az idő olyan, mint egy folyó. Csapdába estünk a sodrásában, sodródunk a múltból a jelenbe, mindig egy irányba.
A múltat nem lehet megváltoztatni. És talán nem is lenne értelme.
A múltat nem lehet eltakarítani, még mások érdekében sem.
Hagyjátok, hadd dolgozzék az idő. A gyermek az anyja nézeteit vallja, a férfi majd apja nézetén lesz.
Az én egy órám nem egyenlő mások egy órájával: nem tölthetjük el ugyanúgy ezt az időt, nem gondolhatjuk róla ugyanazt. Te azt csinálsz a te egy óráddal, amit akarsz, de engem ne rángass bele, mert nekem nincs vesztegetni való időm.
Facebook
Pinterest