Idézetek az időről
Mulatságos az emberi lét. Unokáimat karomba fogva úgy érzem, a gyerekeim is csak tegnap voltak csecsemők. Hetven év úgy megy el, mint egy pillanat.
Sok idős ember mondja, hogy csak egyvalamit sajnál: azt, hogy fiatalon egy pillanatra sem tudott leállni, és csak most tanulgatja, hogyan kell élvezni az életet.
Az időfecsérlés (...) a legnagyobb pazarlás, mert az elvesztett idő soha sem kerül meg, és a mit elég időnek nevezünk, az mindig igen rövidnek bizonyul.
Az idő kíméletlenül megy előre, és ez ellen nincs orvosság. Nincs hova menekülnöm.
Az élet túlnyomó része nem egy valami. Az élet nagy része csak időmúlás, és még abból is átalszunk egy csomót.
Ha találkozunk az utcán, félrekapjuk a tekintetünket, majd vissza, talán ugyanúgy nézünk ki, ugyanúgy érzünk, ugyanazt gondoljuk, de a szubatomi részecskék, legkisebb részeink, melyekből minden más rész áll, elszáguldottak, és lehetetlen sebességgel lecserélődtek. Totál más emberek lettünk.
A múltat nem lehet letagadni. Nem küszöbölhetjük ki belőle azt sem, ami idegen számunkra.
Hogy tud ragyogni néhány óra A hónapok szürke sátorában!
Ha az ember hömpölygő lávafolyamot, gőzgomolyagot vagy vízözönt néz, vagy szélben hullámzó mezőt, a szem és a lélek ott sem lel addig nyugalmat, míg meg nem találja az áradatban az ismerős elemeket... és bár ezek a formák állandó mozgásban vannak, határvonalaik sohasem élesek, sohasem egészek, sohasem ugyanazok, az ember mégis megragadhatja őket az elméjével úgy, hogy pislant egyet... s olyankor az idő megszűnik vízárként folyni, ehelyett pillanatok sora lesz belőle, amelyek bár szorosan követik egymást, mindegyiknek saját, egyedi formája van.
A színész lehet kiváló a maga korában, de 50-60 esztendő múlva, ha marad róla felvétel, már majdnem nézhetetlen.
Minél hosszabb idő telt el, annál inkább öltik fel tényleges arányukat a dolgok. Ilyenkor látható egymáshoz való igazi viszonyuk.
Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba.
Az idő lényege éppen a változás.
Az idő vonatján mindig a menetirányban ülök.
Az örökkévalóság jelenekből font szövet.