Idézetek az időről
Az időnek megvan az a tulajdonsága, hogy nem csak begyógyít minden sebet, hanem különös megvilágításba is helyezi azt, ami elmúlt.
Az idő nem gyógyít, de elérzéstelenít.
A jelennek nincs időtartama. Abban a pillanatban, ahogy megpróbálod lemérni a jelen pillanatát, már tova is tűnik. (...) A most szüntelenül megújul, és időtlen, hiszen az idő nem parancsolhat megálljt neki. A most nem öregszik, és nem hal meg.
Idekint, a dróton kívül (mondhatni Európában) egyik fő gondunk épp az idő: hogyan osszuk be, hogyan használjuk ki, hogyan zsúfoljuk belé rengeteg tennivalónkat. Odabent, a dróton belül (mondhatni Keleten) az volt a kérdés: mit kezdjünk vele? Miképpen üssük agyon, rövidítsük meg, miképpen töltsük ki valamivel, akármivel, mert iszonyatosan üres volt, üres és hosszú, akár egy kiapadt folyómeder, vagy ellenkezőleg, mint egy felduzzadt holtág: ott pangott, bugyborgott, böfögött körülöttünk, sehogy sem akart lecsorogni.
A világ nem visszaforgatható, előre kell tekinteni.
Nem lehet visszakérődzni (...) a múltat. Aki kérődzik, az egyrészt a tehén, vagy csak egyszerűen valahol megállt és azóta is áll, mint az ökör. Ha a múlt értékeinek átalakulása vagy a múlt hozadéka az embert zavarja, idegesíti, vagy bántja, akkor bolond, képtelen továbblépni.
A leghevesebb fájdalomkitörést is lecsendesíti az idő. Az ember örökké nem tud sírni s bár a bánat, a veszteség érzete épp úgy megmarad, de a könnyek mégis fölszáradnak s csak olykor-olykor törnek ismét elő.
Korábban szerzett sebeink felidézésekor energiáinkat arra irányozzuk, hogy egy múltbéli sérelem többé ne ismétlődhessen meg. Az újabb sérelmek veszélyét azonban sosem leszünk képesek kiküszöbölni pusztán az által, hogy megpróbáljuk ráhúzni a múltat a jelenre.
Ami az egyik időskálán állandó, egy másik időskálán változó is lehet.
Építhetünk hatalmas emlékműveket, reménykedhetünk vakon az örök életben, az idővel szemben éppúgy nincs esélye a piramisba zárt fáraónak, mint a szörnyű ingoványba süllyedt katonának.
Az idő nem folytonos. Nem folyik, nem is csordogál vagy zubog, hanem le-lecsap az emberre, mint egy vérszomjas antilop.
Az idő koptatja, vagy éppen kivirágoztatja a problémákat, elsüllyeszti, majd újra előveszi őket.
Az emberek kezdik más szemszögből figyelni a belső idő fogalmát. De még mindig rengetegen vannak, akik a hétköznapi rohanás közepette elfelejtik az értékeket, a fontos találkozásokat, a kütyüjeiket nyomogatják (magamon is tapasztalom), és egyre gyakrabban látok mobilozó embereket a színházakban, akik mellékesen élvezik az előadásokat, csak közben görgetik az idővonalakat, várják az üzeneteket... mindenkinek van valami fontosabb dolga a jelennél.
Mikor gyerekek vagyunk, hat hónap olyan hosszú, mint az élet.
Vannak alkalmak az ember életében, amikor nem valóságosak a percek, úgyhogy össze se tudja számolni őket.
Facebook
Pinterest